Trója vén citadellája
Beküldte lnpeters - 2020, november 4 - 23:26
Trója vén citadellája
Trója vén citadellája
Világvégi Csendességben
Víruskoronás November;
Zsombék az Idő-mocsárban
Születtében,
Pusztultában
Egy-egy civilizáció;
A fejlődés csak fikció.
Atlantiszból - Atlantiszba,
Előbb hinta,
Aztán csúszda.
Zsombék az Idő-mocsárban,
Öntelt, kiszáradt magányban...
Profán hübrisszel beéri,
Még saját magát sem érti...
Nem is vezetnek sehova,
Isten sem jár rajtuk soha.
Zsombék az Idő-mocsárban,
Örök világtalanságban...
A rossz, anyagelvű pokol
November hideg palástja
Allegória-világban
Igaz szimbólumok gyászban.
Ötlet?
Nem sok vizet zavar...
Fontosabb lett a hivatal...
Akut kapcsolatrendszerek
Unalmas esője pereg...
Allegória-világban
A végzet jár bő nadrágban.
Média tényeket teker;
Minden túlerőt ünnepel.
Görcsöl az igazság gyomra,
Pénz tör világuralomra.
Allegória-világban
Örök elit-maszkabál van.
Minden érték sárba repül,
Minden talmi felül kerül.
Újjászülető Remények
Miatt van még mindig Élet.
Remény-reinkarnációt
Rejt igen sok mosoly-bozót.
Minden Remény szép és nemes,
Élte élni is érdemes.
Jövőt a Remény csak ott ad,
Ahol van Szabad Akarat.
Újjászülető Remények
Addig vannak, míg van Élet.
Egy politikus, aki írni tud...
Fehér holló...
Szárnyal a humora,
S a látszólagos könnyedség dacára
Nincs egyetlen felesleges sora.
Célja,
Ideálja,
Bűnbakja,
Mentora:
Britannia...
Brit érzelem lépdel
Brit grádicson,
Brit könnyelműség
Brit sarkon oson,
A fantázia brit kertben kereng,
Mennyire más világ, mint a mienk...
Winston Churchill...
Brit derű,
Brit ború...
"Yes, Sir!" - felel neki a háború...
Markáns alakját sűrű köd takarja.
A rárakódott pletyka-rétegek
Véső számára is nagyon kemények,
De mégis él alattuk a Király,
Ezer jel mutatja, hogy
Ránk figyel,
És ha kérdezzük,
Magyarul felel.
Megtették
Gácsnak,
Germánnak,
Töröknek,
Elsárgult dogma-levelek zörögnek
Az Emlékének lombjai alatt,
Tiltják,
Tagadják,
De - miénk maradt.
Lebeg
Múltunk ezüst tavának kék egén,
Mint széttárt szárnyú hófehér sirály,
Attila király...
A régi Mítosz befogad,
Ha belőlünk más nem marad.
A Mítosz időtlen, gondos,
Talán más nem is volt fontos...
Ha mind visszatér az Egybe,
Elférünk egy lábjegyzetbe...
A régi Mítosz befogad,
Tán néhány új szál is fakad...
Volt egy civilizáció,
Ahol a kerge ráció,
Meg a pökhendi tudomány
Nem látott túl saját orrán.
Ahonnan fejét kihúzta,
Éppen oda zuhant vissza,
S maga teremtette káosz
Rántotta végül magához.
Az Istennők is Asszonyok,
Bennünk is egy Kislány zokog.
Kislány zokog,
Kislány csacsog,
Szeretetkérő szem ragyog...
Női örömök és csodák...
A Nőiség - női világ...
Az Istennők is Asszonyok,
Bennük is egy bakfis mozog...
Szeretet Bennük a Lélek;
Ők is Szerelemért élnek.
Nincsenek meghittebb álmok,
Mint a szerelmes leányok...
Az Istennők is Asszonyok;
Ők is lesznek Menyasszonyok.
Szépséges izgalom velük,
Ulti a Garuda hátán;
Nem kapott lapot a sátán.
Szivárványok öregapja;
Passz pirosnál nincs jobb lapja.
Csendesen szárnyal Garuda;
Jelent visz jövő-magasba.
Ulti a Garuda hátán;
A gond-felhők szintjén járván.
Mindenütt bedobott lapok,
Káromkodások, sóhajok.
Szárnyal a Garuda madár,
Lassú, de soha meg nem áll.
Ulti a Garuda hátán;
Néma minden profán sámán.
Bukik a rózsaszín betli;
A pénz csak nagy halom cetli.
Tán utolsó próbatétel
Az elvakult gender-métely?
Vagy végleg eltévelyedünk,
És Atlantisz mellé megyünk,
Vagy túllépünk művirágon,
Tökkelütött doktrínákon,
S megyünk tovább Isten elé,
Valami jobb világ felé?
Tán utolsó próbatétel
Vagy alkalmi halál-vétel?
A gender-őrület nem más,
Sunyi szerelemtagadás...
Cserél szakrálist profánra,
Ihletet játszadozásra,
S rövid látszatokká tagad
Emberi kapcsolatokat.
Ballag Alkony Öregapó;
Köröskörül az ég fakó.
Fújnak a köhögő szelek,
Esti harmat könnye pereg.
Őszi csönd halálról regél,
Lehull a szomorú levél.
Szétnéz Alkony Öregapó,
Jön az éj, mint szellemhajó.
Egész világ csupa kétség,
Halkan károg a sötétség...
Ezer emlék hasad félbe;
Indul a világ a Télbe.
Pesszimizmus kopasz hegyén
Köldökét nézi az egyén...
Örök búcsúversét írja,
Mellette a jövő sírja.
Reálpolitika levét
Issza, s nyalogatja sebét.
Örök ború a bú egén;
Pesszimizmus kopasz hegyén.
Bágyadt októberi fények;
Jelzi az Ősz, hogy még élek.
Mikor újra jön a hideg,
A Csillagok felfénylenek.
Akik szép Jövőt remélnek,
Mind közös világban élnek.
Mindig az Élet a lényeg;
Bágyadt októberi fények.
Hagyományunk - magunk vagyunk...
Míg őrizzük - megmaradunk.
Másokét mélyen tisztelve,
Magunkét szívből szeretve,
Életünket megszentelve
Találhatunk szép Jövőre.
Hagyományunk - magunk vagyunk.
Benne él az Akaratunk.
Bármit mond sok köldöknéző
Lélek-vert kudarc-böngésző,
Jövőbe más út nem vezet,
Csak a makacs Emlékezet.
Másra nem támaszkodhatunk;
Hagyományunk - magunk vagyunk.
Nem kell a doktrína-fasírt
Utópia-szósszal,
Ízetlen a globalizált,
Szintetikus sódar.
Nem kell a "nyílt társadalom"
Kamu-pogácsája,
Se hozzá a multikulti
Avas szalonnája.
Nem fogyasztunk propagandát,
Hiába áll lesbe,
Ne lógjon a vörös csillag
Bele a levesbe.
Utópia-valóságban
Az éhség kóvályog,
Jólét mindig ott van, ahol
Vannak hagyományok...
Isten az öreg hídverő;
Nem érdekli a túlerő.
Isten hídja - roppant tömeg -
Átível az Idő felett.
Örökkévalóság pihen
Halhatatlan pilléreken.
Isten a létével tagad
Rossz, öncélú hatalmakat.
Feszül a Teremtés íve,
Tartja Kezdettől az Ige.
Hallgatag pontifex-tudat
Alkotott öröklét-hidat.
Álmokon és ébrenléten
Magasodik a Híd szépen.
Nem üdvözít a túlerő;
Isten az öreg hídverő...
Szivárványos szemellenző;
Pénz-párka "új világot" sző...
Globál-etikai kollázs;
"Küldetéses" világrontás.
Hogyha felnőttnek nem árthat,
Majd a gyermekekre támad...
Szivárványos szemellenző;
(Kollektív bolsevik szerző.)
Szabadkereskedő-vátesz
"Demokratikusan" kárt tesz...
Mindig akad utópia -
Aki veszi, halál fia...
Szivárványos szemellenző
Mögött doktrína-keltető.
Ha a Szent nem lehet véges,
Minden legyen közönséges.