lnpeters blogja

Szeptemberi szép szombaton
Ügyeimet latolgatom.

Tornyosul a közeljövő,
Kell majd elegendő erő.

Démon táncol ezer szinten;
Talán megváltozik minden.

Feladni sohasem fogom...
Szeptemberi szép szombaton...

Körös-parton,
Körös-parton...
A városerdei strandon...

Nyárutónak szép idején
Úszkáltam és labdáztam én.

Velem volt kicsi Családom,
Feleségem,
Két szép
Lányom...

Úsztam,
Labdáztam,
Merültem;
Kár, hogy begyulladt a fülem...

Verőfényes,
Boldog napon,
Körös-parton...
Körös-parton...

Az Idő ormán mindig a Jelen;
Hátunk mögött a Múlt síkja pihen,

Ha köré távlat-patina terem,
Felmagasodik,
Mint Történelem.

Ha nem sikerül nyomot hagynia,
Jön a feledés,
Mint entrópia.

Az Idő ormán mindig a Jelen;
Örök,
Változékony,
Megfoghatatlan...

Amit nekem nyújt az Élet,
Azzal én boldogan élek.

Amit nekem nyújt, elveszem,
Ami meg nincs, nem keresem.

Családban és
Szerelemben
Megöregedhet az ember.

Ha majd egyszer indulni kell,
Gyermekeim temetnek el.

Isten látja, azzal élek,
Amit nekem nyújt az Élet.

Isten hallgat a szívére,
Tudja, sohasem lesz vége.

Elmúlik, ami csak divat,
Zörgő holmit sose sirat.

Amikor a távlat rozsdás;
Nincs fejlődés - csak változás.

Isten hallgat a szívére;
Zárt ablakon sose néz be.

Nem utánozni - élni kell,
Műanyag életre nem kel.

Folyik a Jövendő vére;
Isten hallgat a szívére.

Attila,
Baján,
Szent István
Állnak őrt a Múltunk ormán.

Kiharcolták,
Megalkották;
Örökségük: Magyarország.

Voltak, akik nem akarták,
Mégis megmaradt az ország.

Akárhányan nem akarják,
Volt,
Van,
Lesz is Magyarország.

Attila,
Baján,
Szent István
Távol Múltban,
Kristálytisztán...

Európa közepében,
A Kárpátok gyűrűjében.

Évszázadok palástjában,
Szent Korona árnyékában.

Attila,
Baján,
Szent István
Múlt-palota Jelen-pusztán.