Nyárköszöntő könnyű ének;
Ismét megújul a Lélek.
Forró napok gyülekeznek,
Múltak Jövő-Hitet tesznek.
Magasról néz le ránk a Nap;
Szent emlék minden Pillanat.
Rejtélyek fényei égnek;
Nyárköszöntő, könnyű ének...
A profán lét csupa látszat,
Nem kell se Hit,
Se Alázat.
Valódi munka? - rossz pálya!
Csak a siker akadálya.
Nem kell alkotni - csak menni,
Tenni se kell, csak ott lenni...
A profán lét csupa látszat,
Nem Épületet...
Csak mázat...
Reklámozni cipőpasztát,
Sztárolni a pederasztát,
Közben egyet se búsulni,
Le kell a pénzhez butulni.
A profán lét csupa látszat,
Az ember csak eszes állat.
Minden mögött gének, mémek,
Az anyagban minden lényeg.
Hercules térképet szemlél;
Nézegeti, kitől nem fél.
Egyik szélen Tirünsz vára,
A másikon Trója állna...
A lap tetején Trákia,
Alul a fáraók hona.
Hercules térképet szemlél;
Mítoszból kitörni remél.
Hirtelen jött pogány meleg
Kókadt lombokkal enyeleg.
Flaszter ásít forró közön;
Égig ér a szúnyog-özön.
Múlt pihen az Élet-hegyen;
Ásítva bólint a Jelen.
Hirtelen jött pogány meleg;
Jövőt koldulnak az egek.
Verőfényes Pünkösd-napon
Nap táncol vén Múlt-falakon.
Jelen nyújtózik erőben,
Ifjú Jövő születőben.
Esős, komor napok múlnak,
Jóslatok semmibe hullnak.
Verőfényes Pünkösd-napon
Nyár kopog az ablakokon.
Árad a teremtő Erő,
Reszket a forró levegő.
Csoda lebben Mítosz-fokon;
Verőfényes Pünkösd-napon.
Nyarat hozó Pünkösd napja
A rosszkedvet kikacagja.
Kitárja lelkét, aki él,
Vidáman susog a levél.
Kurta lett az égi szakáll;
Harsányan zeng az ifjú Nyár.
Nyarat hozó Pünkösd napja
A gyávaságot kacagja.
Rettegni: önkéntes halál,
De - életre szólít a Nyár.
Nyarat hozó Pünkösd napja
Az árulást is kacagja.
Élet-csodát más nem tehet,
Csak tiszta lelkiismeret.
Jövőt Jókedvünkhöz szabja
Nyarat hozó Pünkösd napja.
Kiüresedett egy életmodell...
A szemünk láttára...
Európában...
Lelkét, ami volt - sokat küzdött érte...
Csillogó profán
Hullára
Cserélte...
A holt profánra Isten sem figyel;
Kiüresedett egy életmodell...
Európa túlkoros óvodás;
Játékszere - az önfelszámolás.
A lélektelenség tétet emel:
Kiüresedett egy életmodell.
Szegény, gyermekké rekedt Európa...
Azt hitte,
Nem kell Isten,
Felelősség,
A multikulturális varjúhad
Reggelre csalogánnyá nemesül,
Egykedvű Öreg Csónakos;
Az Idő habja zavaros.
Korhadt, vén árboca csorba,
Sose kerül rá vitorla.
Évszázadok kanyarait
Teszi fenségessé a Hit.
Egykedvű Öreg Csónakos
Lába holt szkepszisre tapos.
A parton enyészet sara,
Rég holt nemhitek mocsara...
Az Idő néhol szétterül,
Másutt lendületbe kerül.
Egykedvű Öreg Csónakos;
Az Idő mindig - fapados...
A hatalmas Viking bárka
A Hableányt kettévágta,
Mint a barmot, letaglózta,
A víz színe alá nyomta.
Vajon miért rohant bele?
Mit művelt?
Nem vette észre?
Őrség, radar nem volt rajta?
Csak úszott, mint a vak marha?
Szegény nyomorult hableány,
Csak hajókázott a Dunán...
A Viking meg aznap este
Voltaképpen kivégezte...
Amikor át is ment rajta,
Miért tolatott még vissza?
Sétahajó volt a Dunán...
Szegény, szegény kis Hableány...
Dél-koreai emberek,
Téridő Trianon-síkján
Cammog az Idő-vonat,
Doktor Történelem itt nem
Gyógyítja a rossz fogat.
Tán millió Idő-síkon
Normálisabb a világ,
Tán egyedül csak minálunk
Nőnek fordítva a fák.
Alomalja-történelem,
Abszurd, egyedi vidék;
A távlatok torz hiánya
Sosem szükségszerűség.
Téridő Trianon-síkján
A csalárdság ünnepel
A híres európai
Jogrend orra nem szelel.
Dákot és morvát hazudtolt
A modern kori Júdás,
S horribilis jutalmat nyert
A többszörös árulás.
Okulárés vén Trianon
Sunyít rozsdás Idő-fokon.
Látja, hogy a gyűlölt Magyar
Továbbra is élni akar.
Pesszimizmussal gyötörve,
Megfogyva,
De meg nem törve...
Okulárés vén Trianon
Sunnyog fonnyadt határokon.
Áll sötéten, büszkélkedve,
Mint a mézet rabló medve.
Vonít a hazugság-fokon,
Mint a vén globális rokon.
Művirágok között terem
Paródia-történelem.
Klónozott, herélt masztodon;
Okulárés vén Trianon.
A legelső nyári napon
Isten ül egy égi padon.
Gyűrött, borongós fellegek
Tartják megszállva az eget.
Ködpára a világ felett,
Újabb nagy eső fenyeget.
A legelső nyári napon
Álmok cikáznak szabadon.
Isten ül egy égi padon
A legelső nyári napon.
Kenetlen világkerekek
Szoprán hangon nyekeregnek.
Kapzsi profitelv teremtett
Fejére állt értékrendet.
Anyag-istenek ablakán
Dörömböl a nyegle profán.
Kenetlen világkerekek;
Művirágtól ég a berek.
Hajléktalan világvége
Igényt tart némi segélyre.
Hivatalba menni nem fél,
Esélyegyenlőséget kér.
Támogatására máris
Összeül sok liberális.
Hajléktalan világvége
Büszkén nézhet fel az égre.
Mivel polkorrekt nevet kap,
Akár ki is bontakozhat.
Mostantól azzal henceghet,
Része az új világrendnek.
Hajléktalan világvége
Nyugodtan tervezhet végre...
Retek időben vezetve
Borongós az ember kedve.
A szélvédőt vihar rázza,
Kívül-belül csupa pára.
Üvöltő zápor zajában,
Kerékagyig pocsolyában,
Ködben,
Párában,
Esőben...
Akad viszontagság bőven...
A végén elgémberedve...
Retek időben vezetve...
Kutyaugató éjjelen
A sötétség titkos verem.
Gomolygó árnyék-fekhelyen
Nyugszik az örök Sejtelem.
Virradat fényére várva
Őrködik a csillag-gárda.
Álom jár a fellegeken
Kutyaugató éjjelen.