(Mi a fejlődés? - 1.)
Az Ember ma Népek halmaza.
Ahhoz, hogy
Népek Egysége
Legyen,
Nem elkeverni, beolvasztani,
Nem alávetni kell,
Nem hamis eszmék sziréndallamával
Becsapva kell globál-romanizálni,
De megőrizni
Minden Népet,
Nyelvet,
Családot,
Nemzetet,
Tradíciót,
Mert
Az Emberség bennük lakozik...
A hamis egység látens világvége,
De az igazi, az maga
A Béke.
Az Ember ma Népek halmaza...
A Népeket nem felszámolni kell,
A vén Idő múzeuma
Hegyormokon áll,
Portása a bottal járó
Vén, süket halál.
Tárlóból, teremből sok van,
A vendég kevés,
Csak özönvizek után van
Tárlatvezetés.
A fiktív szárny vezetője
Ifjú piros ász,
Végzetről, szerencséről és
Létről magyaráz.
A vén Idő múzeuma
Látogatható;
Ami igazán fontos, az
Sose eladó.
A fontos ügyek részlege
Mindig nyárias,
Drága a Nyár, de az Isten
Nem anyagias.
Az első szobában a Szfinx
Örök-rigolyás,
Atlantisz a Jövő nyitja,
Akármennyi év borítja.
Nem a liberális végzet,
Az csupán "színes" enyészet.
Nem globális kiborg "béke",
Hanem a Múlt teljessége.
Atlantisz a Jövő nyitja;
Ha az emléke kibírja.
Ha további korszakokat
Az özönvíz nem látogat,
Néhány újabb évezredet
Szellem-ködben átlebeghet.
Atlantisz a Jövő nyitja,
A téridőt meghajlítja,
Ha az emlékezet feszül,
Üzen korokon keresztül,
Pohárba tiszta vizet önt,
Minden dogmát halomra dönt.
Valamilyen profán "eszme"
Mindig elénk áll keresztbe.
Őrült drog-ideák tana
Világot boldogítana
Egyenlőséget reszelne,
Szögesdrót mögé terelne.
Valamilyen profán "eszme"
Börtön-jövőbe rekeszt be.
Programozná az agyunkat,
Kicserélné tudatunkat,
Szállhatnánk világgal perbe,
Ha nem találnánk - Jelenre.
Valamilyen profán "eszme"
Bújik "humánus" jelmezbe,
Füstködfelhőként ereget
Mesterkélt jövőképeket.
Rózsaszín az elmélete,
Gyakorlata meg fekete.
Mohamed szultán egykoron
Bőszen nekivágott,
Félholdja alá csődített
Roppant sokaságot.
Konstantinápolyt bevette,
Uccu neki máris!
Legyen hát most már az övé
Nándorfehérvár is!
Ötödik László királyunk
Irháját elhordta,
Kibicelt is vele szinte
Egész Európa.
Nem mozdult értünk királyok
Győzhetetlen karja...
Védje magát Magyarország,
Ahogyan akarja.
Nem hivatalos segítség
Jött, hanem magányos:
Mezítláb érkezett. Nem más,
Mint Kapisztrán János.
Liberális dajkamesék
Pernyéjétől szürke az ég.
Mesterkélt, csüggedést leső,
Hullik, mint a savas eső.
Roncsolna, amit csak talál,
Ideálja: profán halál...
Liberális dajkamesék
Vennék el a világ eszét.
Haldokló kultúr-kánonok
Műanyag kacsája hápog.
Kultúr-önfelszámolások
Tölteléke: rozsdás bádog.
Liberális dajkamesék
Uruk háttér pénz-pribék.
Minden szavuk hamis kenet,
Alatta véres rettenet.
Szögletes, műanyag kerék;
Liberális dajkamesék...
Férj vagyok és Apa vagyok;
Múltat hoztam,
Jövőt hagyok.
Túl hétköznapi profánon
Isten útja minden Álom.
Gyermekek,
Anyák és
Apák;
Általunk élhet a világ.
Férj vagyok és Apa vagyok,
Míg élek,
Ember maradok.
Mítosz-Idők régi népe;
Kövekben él az emléke.
Hosszan hallgat a néma kő,
Nem nyűvi porrá az Idő.
Régen kihűlt évezredek
Árnyékában melegszenek.
Mítosz-Idők régi népe;
Mítosz-homályban a léte.
Amnéziás emberiség;
Hullatja múltját szerteszét.
Megcsonkított Történelem
Fönn a teória-hegyen
Durva elmélet-keresztre
Dogma-szöggel fölszegezve.
Mítosz-Idők régi népe
Ki van a Nappalból űzve.
De az Álmok éjjelében
A Múlt szelleme még ébren.
A Formával mindig együtt hal
A Tartalom,
S az Irodalom
Holtan
Csak
Lom...
A Forma a test,
Nem csupán kabát,
S a Tartalom
Holt Formán
Nem tör át....
Holt Forma mellett
A Tartalom,
Néma;
Nem élhet tovább, csupán
A téma...
Gagyi világ - gagyit makog,
A tisztességen somolyog.
Gagyi kampány szele rebben;
Már ipari méretekben.
Tömeg-média szolgáltat
Gagyi filozófiákat.
Gagyi világ gagyira vár,
Károg a műanyag madár.
Fényes gagyi rendezvények
Gagyit - gagyibbra cserélnek.
Érik már a gagyi-ratyi;
A nagy globál szupergagyi.
Roppant fontos gagyi-jogok
Ügyében pénz-özön forog.
Nemzetközi gagyi-zolvány;
Használja a gagyi szórvány.
Virágzik már a papatyi;
Hivatalos lett a gagyi.