lnpeters blogja

Az Isten nem órásmester,
Divat-dogmát nem keresztel.

Evolúció-tanokat
Hideg türelemmel fogad.

Ha létét tagadja profán,
Csak rándít egyet a vállán.

Az Isten nem órásmester,
Magától sosem ereszt el.

Inkvizítorok teremnek
Öblén a régi veremnek.

Az ürügy minden korban más,
De ugyanaz a tárgyalás.

Az Isten nem órásmester,
Megbocsátani nem restell.

Pénz-imádó vén zsinatok
Médiája dogmát makog.

Élet-tagadó hatalmak
Új világrendet akarnak.

Európa - kamu ulti;
Befulladó multikulti.

Marakodik lopott kincsen,
De egy szál hetese sincsen.

Minden fontos szabályt feled,
Tököt hív - a piros helyett.

Európa - kamu ulti;
Kamu durchmars-multikulti...

Tök király kibicre mordul,
A durchmars betlire fordul.

Befulladt a multikulti...
Európa - kamu ulti...

Összetákolt ál-mítoszok
Rozsdás gyűrűje csikorog.

Bezzeg középen a Magyar
Még most sem tudja, mit akar.

A bátor maradna állva,
Alkalmazkodna a gyáva.

Összetákol ál-mítoszok
Sok hazugsága nyavalyog.

A pszeudo-történelem
Visít, vonít keservesen.

Béget a sok zagyva mese,
Nincs összhangban egymással se.

A múltat mind széthordanák,
Tán nem is volt Magyarország...

Dákoromán, morva kórság,
De - mi voltunk a Valóság...

Középkori "Szlovákia",

Verőfényes nyári napok;
Jókedv egén vén Nap ragyog.

Izzik súlyos hőség-kerék,
Kékbe szürkül a messzeség.

Mindenütt harsány zöld tombol,
Kívül-belül vágy dorombol.

Jövő Jelennel andalog;
Verőfényes nyári napok.

Fiatalabb driász kora;
Katasztrófák vad káosza...

Üstökös?
Kozmikus bomba?
- A mai divat ezt mondja...

Vagy a kultúrája súlya
Volt, ami agyonnyomhatta?

Fiatalabb driász kora...
Megtudhatjuk-e valaha?

Az egész világ vizet nyelt;
Atlantisz utolsót lehelt.

Ördög táncolt hullámhegyen;
Törlődött a Történelem.

Fiatalabb driász idő...
Meghalt egyszerre múlt, jövő...

Minden hatalom szétázva,
Emberiség - lenullázva...

Profán lét szélére menni,

A Múlt réseit elállja
A Vízözön legendája.

A világot víz lepte be...
Tán legenda,
De - nem mese.

Rettenetes özönvizek
Öltek Jövőt,
Jelent,
Hitet.

Múlt felfedezőjét várja
A Vízözön legendája.

Történelmünk halva rebben,
Lyuk van az emlékezetben.

Eltűnt sok idő-régió,
Maradt - csak egy dimenzió....

Igaz Múltunkat vigyázza
A Vízözön legendája.

A Vízözön alatt verem,
Benne van a Történelem.

Hamis következtetések,
Hamis törvény...

Hatalmas, szent árnyékában
A Vén Körtefámnak,
Elterpeszkedhet az Idő,
Akár meg is állhat.

Most van igazi kezdete
Az idei Nyárnak,
A felhevült nyári álmok
Enyhülésre várnak.

Élni akar, ami élhet,
Az enyészet várhat,
Önfeladó csüggedésre
Nyár üti a zárat.

Jövőt hozó reményeit
Élvezem a Nyárnak,
Hatalmas, szent árnyékában
A Vén Körtefámnak.

Hamuba sül Trianonok
Állott dohszaga háborog.

Területrabló-félelem
Reszket körben a hegyeken.

Lelkiismeret-totálkár
Történelem-gyártásra vár.

Hamuba sült Trianonok
Füstje még mindig kavarog.

Jövőt gyilkol, Jelent kerget,
Átírja a történelmet.

Amíg ködöt von az égre,
Sose lesz igazi béke.

Hamuba sült Trianonok;
Rablógyomor mindig korog.

Száz év, akarás, izzadás,
Mégse megy a beolvasztás...

Tiszta szívvel fel az Égre...;
Konföderáció kéne...

Acsarkodó viharfrontok,
Mindig hiába tomboltok.

Rozsdásodó mű-csalogány;
Sorsotok a profán magány.

Számlák, fegyverek, koboldok;
Boldog marad - aki Boldog.

Acsarkodó viharfrontok,
Lelket rabolni nem tudtok.

Agresszív rózsaszín sereg
Riasztja a verebeket.

Bolhából nem lesz fergeteg;
Nem próféta, aki beteg.

Acsarkodó viharfrontok,
Nem kap szárnyra a vakondok.

Profán gond ebe valahol
Más dimenzióban csahol.

Boldogok a bölcs bolondok;
Acsarkodó viharfrontok.

Soha nem a hiány számít;
Nem boldog, aki csak áhít.

Aki profán rabszolgája,
Vágyát a piac diktálja,

Ami már van, keveset ér,
Ami még nincs, csak azért él.

Soha nem a hiány számít,
Ilyet akárki is állít.

Boldogságunkat alkotjuk,
Nem pedig megkaparintjuk.

Kiteljesedik a köröm,
Ha tudom, hogy mi az Öröm...

A "nincs" semmit sem tud adni;
Csal a "van"-ból lesz - valami.

A Nyár Léte - ezerszeres;
Örök igazságot keres.

Most minden Élet beérik,
De - sohasem "első vérig".

Mindennek a Nyár az ára;
Most jutunk a Hegy csúcsára.

A Tél hiába felperes;
A Nyár Léte - ezerszeres.

Idő-szoros sziklái közt
A vén sátán Múltat füröszt.

Ahol túlságosan tiszta,
Víz viszi a szennyet vissza.

Ha Jelen dogma szervezi;
A Múlt csak önmagát eszi.

Ha  a Jövő mesterséges,
"Megfelelő"  -
Múlt szükséges...

Sátán a profánnal szemközt;
Idő-szoros sziklái közt...

A néhai Artúr király
Talán soha nem volt király...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

A néhai Artúr király
Aligha lehetett király.

Európa közös hőse,
Tündér mítoszaink őse

Lovagolt - tán nagyon régen,
Kardot tartott a kezében...

A néhai Artúr király
Futott az álmai után?

Kerekasztal lovagjai
Voltak legjobb barátai?

Kergették a Szent Gráljukat?
Vagy védték a hazájukat?