Május hideg és goromba;
Harapunk tavasz-citromba...
Szél kavarta eső-tenger,
Mint a zsémbes, vén november...
Komor, sötét fellegsereg
Gubbaszt fenn a világ felett.
Az eső rojtosra áztat;
Tavasz ez, vagy csupán látszat?
Tavasz-dogmák dőlnek romba...
Május hideg és goromba.
Európa nem is sejti:
Smaragdzölddé vált - a betli.
Piros várat tökség kifoszt;
A piros ász többé nem oszt.
Makk passz, tök passz - zöld passz végre;
Vékony ujj nyúlik az égre...
Nincs hetes,
Nincs piros ulti;
Ellopta a háttér-multi.
Negyven-száz nincs nagyon régen;
Négy-ász a kibic kezében.
Európa - vén fuszekli...
Vár rá a nagy-nagy zöld betli...
Ötvennyolcadikban,
Május napjaiban,
Már nem türelmetlenségben,
De még nem a sírban.
Hajkoronám nincsen,
Nem őrködök kincsen,
Verseimre mégis gyakran
Bólogat az Isten.
Élem Szerencsémet,
Ragyogó az Élet;
Én kaptam a világon a
Legjobb Feleséget!
Ötvennyolcadikban,
Május napjaiban,
Már nem türelmetlenségben,
De még nem a sírban.
Susognak az áprilisi lombok,
Önvesztüket lesik a bolondok.
Villognak az ősi lidércfények,
Nem a reklámokban van a lényeg.
Recseg a torz, gépi ditirambus,
Szabadságról dalol a tirannus.
Susognak az áprilisi lombok,
Árnyék mögé húzódnak a dombok.
Csendes eső áztatja a földet,
Sziszifusz hatalmas követ görget...
Susognak az áprilisi lombok,
Önvesztüket lesik a bolondok.
Gondolkodni globálisan,
Cselekedni lokálisan..
A globál profit-őrület
Nem törvény, hanem kórtünet.
A Stratos-lakóknak se jó,
Ha a tőke mindenható.
A virtuális pénz-világ
Önállósíthatja magát,
Majd mindent externalizál,
Monetárisan spekulál,
Aztán úgy vált szerkezetet,
Hogy azt követni se lehet,
Részvényeit erősíti,
Gazdáit is leépíti,
Mert a profit-cél parttalan,
S az Élet - gazdaságtalan...
Gondolkodni globálisan,
Cselekedni lokálisan..
Mit nevezünk fejlődésnek?
Ahogy szaladnak az évek,
Fejlődik az ember vajon,
Vagy ma is egy csupasz majom?
Vagy csak most lesz az igazán
Globál monopoly alján?
Csendes eső szemerkél,
Idő apó mendegél.
Pocsolyákon, vízen át
Viszi lompos bocskorát.
Maradóra sose vár,
Pillanatra meg nem áll.
Csendes eső szemerkél;
A Múlton nincs szemfedél.
A Lét újra sorba áll,
Csak fikció a halál.
Tekeredik a Spirál,
Új Lét új Lelket talál.
Idő apó sose fél,
Csendes eső szemerkél.
Vén atlantiszi déjà vu;
Tengerillatú,
Keserű...
Múlt csillan a gondolatban,
Ezer titok zárja kattan...
A Régmúlt, mint gyémánt katlan,
Sötét és beláthatatlan.
Vén atlantiszi déjà vu;
Belepi a Jelent a fű...
Profán bálványok idején
Fotel mélyén bőg a tehén.
Eszközeink céllé váltak,
Bálványtalapzatra szálltak.
Pimasz profán istenségek
Zsebünkből az égig érnek.
Profán bálványok idején
Mű-nap mű-világ mű-egén...
Iskolai érdemjegyek
Életsorsokról döntenek.
Régen jegy volt a tudásért,
Ma - a gyermek van a jegyért...
Profán bálványok idején
Profit-isten világ hegyén.
Gazdaság van az emberért,
Vagy ember a gazdaságért?
Profán istenkék honában,
Látszat-demokráciában
Nagyszombati friss Remények...
Hiszünk..
Minden újra éled.
Minden gonoszság esendő,
Lehet békés, szép Jövendő.
Megváltás friss szele fogan
Kikeletnek napjaiban.
Nagyszombati friss Remények...
Mindig hozhat jót az Élet.
Golgoták még ma is várnak,
Keresztek még ma is állnak,
A gonoszság csúf növénye
Ma is évelő,
Világszerte ma is üvölt,
Szitkot szór
A túlerő.
Nagypénteken...
Nyugaton,
Keleten
Még ma is erőszak üzen...
Nagypénteken...
Gyilkos fegyver ma is dörren,
Harminc ezüst ma is csörren,
A pénz szörnyetege ma is
Hatalomnak él,
Korrupt bírák tömkelege
Ma is
Hamisan ítél.
Kereszt a Golgota-hegyen...
Nagypénteken...
A gonosz csak azért néz
Az Égre,
Nagycsütörtökön...
Fám alatt...
Amit adunk, mienk marad..
Utolsó vacsora napján,
Az Idő örvénylő habján...
Magányos Hit ingadozik...
Az Isten rosszat álmodik.
Nagycsütörtökön...
Tavasszal...
Média profánt magasztal.
Fellegjáró Európa
Vár vidáman a taglóra.
Profán kollektív istenek
Bandája profitról fecseg.
*
Nagycsütörtökön
Túl a Lét-ködön
Isten
Mindenkinek
Visszaköszön.
Múltat,
Jelent,
Jövőt
Befed az Ég;
