lnpeters blogja

Kutyaugató éjjelen
A sötétség titkos verem.

Gomolygó árnyék-fekhelyen
Nyugszik az örök Sejtelem.

Virradat fényére várva
Őrködik a csillag-gárda.

Álom jár a fellegeken
Kutyaugató éjjelen.

Félig osztrák,
Félig japán,
Magasan az uborkafán,
Pénzben gazdag,
Álmokban - szegény;
Tőle maradt ránk egy vaskos
Nemzetellenes,
Bozontos
Dogmagyűjtemény...

Herr Coudenhove-Kalergi
A nemzetállamokat nem helyesli,
Ahogy ősei sem;
Mert számukra abból csak
Rossz terem.

Lobkowitzok
Kaunitzok
Rossz szelleme benne dohog,
Caraffák és
Metternichek
Dühe könyveiben liheg...

Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Buta totyakos császárok hona,
Kormányozta

Styx vizének Lét-oldalán
Acsarkodik rám a profán.

Nyugtalan, globális korban
Szaladnak az évek - sorban.

Csillognak isteni minták;
Kígyóznak az Élet-indák.

Styx vizének Lét-oldalán
Kevés a van, sok a talán.

Szép arasznyi földi létben
Egyszerre van pokol,
Éden...

Hallgat az örökkévaló,
Zörög a harsány halandó.

Mű-istent keres a profán
Styx vizének Lét-oldalán.

"Szegény ember szándékát
Boldog Isten bírja"
Mindenféle félelemnek
Boldogság az írja.

Szóljon bármilyen panasz;
Ajándék az Élet;
Életfánkra évgyűrűkként
Rakódnak az évek.

Jövő hallgatag egén
Hajnalok derengnek;
Abszurd jelen őrültségek
Feledésbe mennek.

"Szegény ember szándékát
Boldog Isten bírja"
Dogma-tepertőben tocsog
Mindig a pénz zsírja.

A globálpénz-zenekar
Érzékeny dalt játszik,
De - gyarmatosítás marad,
Ami annak látszik.

Szóljon bármilyen panasz;

Sose lesz olyan áradat,
Ami meg nem állna,
Ha a jól épített gát a
Legjobb helyen várja.

Sose lesz a pénz urából
Globális monarcha,
Csak az ostoba törekszik.
Világuralomra.

Nem állítja meg az Időt
Semmiféle kánon,
Nem teremhet ringlószilva
A körtefaágon.

Nyughatatlan bajkeverőt
Csak az isten szánja,
Sose lesz olyan áradat,
Ami meg nem állna.

Atlantisz ül Idő-ágon;
Fáradt, vén köd a világon.

Múlt és Jelen lombja a fán;
Felül a Szent, lent a profán.

Az anyag átlátszó, csontos;
Titok minden, ami fontos.

Atlantisz ül Idő-ágon,
Ahogy Remény minden Álmon.

Tagadott Múlt mindig kényes,
Feledni Isten sem képes.

Soha semmit "mindenáron"...
Atlantisz ül Idő-ágon.

Mesebeli éjszakában
Tündérálom - lombruhában.

Lelkiismeret válogat
Suhogó, vad rémálmokat.

A szent és profán határán
Lesben áll az éber sátán.

Mesebeli éjszakában
Múlt és Jövő - álruhában.

Igazi, ártatlan vágyak
Valódi mesékre várnak.

Isten minden igaz vágyban;
Mesebeli éjszakában.

Nyereség-háttérhatalom
Terpeszkedik az Álmokon.

Túl határon,
Parlamenten
Lakozik a profit-isten.

Pofáját csuklya takarja -
Akaratunkat akarja.

Nyereség-háttérhatalom;
A profán ördöggel rokon.

Pöffeszkedik végtelenbe,
Minden lelkiséggel szembe...

Hogyan lehet megfékezni?
A csuklyáját kell letépni!

Atlantiszban egy rossz napon
A Hagyományt verték agyon.

Kodifikáltak rossz elvet,
Piacosított szerelmet.

Üldözött lett minden nemtő,
Széppé vált az undort keltő.

Atlantiszban egy rossz napon
Gond gubbasztott nyári fagyon.

Profán gőg szentélyre feszült;
A hitványa felül került...

Ha a baj emiatt érte
Atlantiszt...
Tán - nem kár érte...

Borongós késő tavasz idején
Melegszünk érzelmeink rejtekén.

Érezzük abszurd profán viharát;
Megvéd a Múlt - a régi jó kabát.

Kerülhet aranytrónra hintaló;
Az Üdvösség sosem lesz eladó.

Együtt létezhet
Közösség,
Egyén;
Borongós késő tavasz idején...

Vacak május az idei,
Kötelességét nem teszi.

A vén égi lajt kirepedt,
S önt ránk selejt özönvizet.

Őszben ázik a Kikelet;
Nem feledhetjük a telet.

A sár álmainkat veri;
Vacak május az idei.

Talán nem is Afrikában
Született az Ember,
A Történelem doktora
Más pirulát rendel.

Talán más földön nyílhatott
A Szentlélek rése,
Szemünk elé hályogot von
Darwin tévedése.

Nem baj, ha a hivatali
Történelem ránk ront,
El kell talán feledni az
"Afrikai" kánont.

Talán nem is Afrikában
Ütött az ős-óra,
Talán hallgatnunk kéne a
Bennünk élő szóra.

Hidegfrontok jönnek-mennek,
Viharkodnak, kardot fennek.

Semmiből jégeső máris;
Május humora - brutális...

Május a világ adósa,
Tavasz nincs, de van sok - tócsa.

Hidegfrontok jönnek-mennek;
Híre sincs
Tavasznak,
Rendnek....

Májusi november-napon
Tócsa morog a flaszteron.

Szomorú eső szemereg,
Mocsárrá vénül a berek.

A világba vetett profán
Ócska jóslat lépcsőfokán...

Vén kapzsiság glédába áll,
Önjelölt végzet prédikál.

Májusi november-napon
Szomorú az isten nagyon.

Csak itt szól - legbelül.
Nem ócsárol,
Nem szónokol,
Nem gúnyol,
Nem hevül...
Felesleges vitákba nem merül.
Tud várni,
Mert a végén
Mindig Ő marad
Felül...

Isten hangja nem a pusztába szól,
Ő most is velünk érez
Valahol...

Kint kocsmazaj,
Tömegzsivaj,
Meg harsány, ordenáré média...
Itt legbelül meg
Isten szelíd
Egyszerű szava...

Csak itt szól - legbelül.
Egy szót sem mond soha véletlenül,
S ha testünk
Lelkünk
Gondoktól feszül,
Sosem hagy minket