Magányban
Mint a sírbolt hideg csöndje,
nehezül rád most a napod,
hálóját a magány szőtte,
ürességét vele kapod.
Néma órák hagynak veszni,
ereidben véred befagy,
s ahogy szíved megdermeszti,
úgy érzed, már nem is te vagy.
Versekkel élj!
Mikor undok kétség eltemet,
csontodig hatol a rút világ,
olvasd a gyönyörű verseket,
tőlük majd kitágul kék eged,
szárnyukkal repülhetsz szabadon;
tanulhatsz belőlük új imát -
igéjük erkölcsi hatalom;
s tűnődj el rejtelmes szavakon
igazság értelmét kutatva,
sorok közt rejtőző buzdítást
megértve, ha rálelsz utadra,
megtalál életed nyugalma.