Egyéb írások

Már hatvan éve félteke távra van

a régi holdas, tolnai éjszaka,

hol ajnároztuk új szerelmünk,

mint csoda-álmot az életünkben.

Ha hittük azt, hogy vége sosem lehet,

vágyunk valóhoz is közelít ma már!

Helyes döntésünk volt az is, hogy

összekötöttük az életünket.

Egymásban érlelt állhatatos remény

meglágyította szikla-szilárd, kemény

sorsunk kegyetlen osztalékát

s zord szigorában erősen enyhült.

Lelkünkben oly rég mindenik est felér

a régivel, hol tolnai este él

A forradalom, mint az ifjúságod

valószínűtlen messzeségbe tűnik;

Felejtéssel bár sok rész elszivárgott,

megtölti még a szívedet színültig.

Mindegy hol kezdted, mindegy merre végzed

 s akármivé értékeled magad,

születéseddel rendelte a végzet,

hogy magyar légy s magyarnak megmaradj!

Agyad akárhány részletet felejthet,

ötvenhattal te is sorsot jelölsz

s legyen tiéd a földön bármi rejtek,

világvezér légy vagy barlangi bölcs,

a forradalmunk megmarad veled,

mert életed annak köszönheted.

l999.

Tolnai este 

Ma szép az éjjel: holdsugaras világ

amint finom kis fátyolokat borít

a néma fák sötét fejére;

köztük a dús tavasz-illat illan.

Hiába hisszük: Vége sosem lehet,

talán örökké tart ez a holdas éj;

szerelmünkről is ezt reméljük

s még ez az álom is illan egyszer.

Az éj is múlik: Hajnali harmat ül

a lenge fákon, tűnnek a csillagok;

ha lassan is, de jő a reggel

s jönnek az álmatag ébredések.

Így majd felébredsz a szerelemből is,

                         Prológus az Insomnia elé

Este - talán nem a bortól - e félteke lénye, behorkol:

Álmos az emberi lény, ha kialszik a nappali fény.

Éjszaka él csak az elme, az álma a léte szerelme.

Mind csak aludni akar, kit a földnek az árnya takar.

Nappal a nap tüze éget, este kifárad a lélek,

éjszaka mind csak ilyen álmosan ágyba pihen.

Alszik-e az kit az ablak rossz recsegése, ha zaklat,

bármilyen álmosan esd elaludni az emberi test.

Szívdobogása kit ébren tart, ne legyen tunya, tétlen.

Bölcsebbek legyetek: Féljetek egy kicsit;

bosszút esküszik és büntet a kapzsiság!

Balgán nem hiszitek, hogy jön a számadás:

                Bűnhődést szül a vétketek.

Játék nektek a lét: nagy fogadásra tét:

"Gazdag lesz, aki mer!"  -- becstelenül lop el

köznép kincseiből s koldusok átkain

Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve alkalmából „Nem csak a húszéveseké a világháló” néven a könyvtárunk számítógép használói tanfolyamot szervezett a nyugdíjasok számára. Több mint egy évtizedes hagyománya van már könyvtárunkban a hátrányos helyzetű emberek számára indított tanfolyamoknak. A program célja, hogy megtanítsa az idősebb korosztály tagjait a digitális írástudásra, a számítógép használatára, és az Internet használatára. A hallgatók öt alkalommal, esetenként négy-négy órában ismerkedhetnek meg a számítógép rejtelmeivel.

Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve alkalmából „Nem csak a húszéveseké a világháló” néven a könyvtárunk számítógép használói tanfolyamot szervezett a nyugdíjasok számára. Több mint egy évtizedes hagyománya van már könyvtárunkban a hátrányos helyzetű emberek számára indított tanfolyamoknak. A program célja, hogy megtanítsa az idősebb korosztály tagjait a digitális írástudásra, a számítógép használatára, és az Internet használatára. A hallgatók öt alkalommal, esetenként négy-négy órában ismerkedhetnek meg a számítógép rejtelmeivel.

Ezt a történetet gyermekkoromban mesélte egy kőtörő a Tarpai kőbányában ebédidőben: Ott voltam vízhordó, úgy 10 éves lehettem. Megkérdeztem attól a bácsitól, aki felvett, hova lett az előző vízhordó? Ebédidő volt mindenki a hűvösben pihent és hallgatta az öreg bácsi történetét. Tudod Karcsi fiam, az előző vízhordó ott áll fenn a hegyen, az a nagy szikla ő, mert sziklává változott.

Ezt a történetet gyermekkoromban mesélte egy kőtörő a Tarpai kőbányában ebédidőben: Ott voltam vízhordó, úgy 10 éves lehettem. Megkérdeztem attól a bácsitól, aki felvett, hova lett az előző vízhordó? Ebédidő volt mindenki a hűvösben pihent és hallgatta az öreg bácsi történetét. Tudod Karcsi fiam, az előző vízhordó ott áll fenn a hegyen, az a nagy szikla ő, mert sziklává változott.

A könyvekben található kiterjedt és mélyen magvas gondolatok milliónyi apró igazságból épültnek fel. A teremtő szándék, az ihlet, a fantázia elragadja a szerzőt, majd magával ragadja az olvasót, és mint egy tornádó tölcsére felkapja és távoli, ismeretlen világokba repíti. A regény, a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleépített, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az igazán értékes könyveket, ha újra és újra elolvassuk, mindig kissé másként értelmezzük,kissé más kincseket találunk benne. Mintha valaki titokban még írt volna hozzá az éjszaka.

A könyvekben található kiterjedt és mélyen magvas gondolatok milliónyi apró igazságból épültnek fel. A teremtő szándék, az ihlet, a fantázia elragadja a szerzőt, majd magával ragadja az olvasót, és mint egy tornádó tölcsére felkapja és távoli, ismeretlen világokba repíti. A regény, a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleépített, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az igazán értékes könyveket, ha újra és újra elolvassuk, mindig kissé másként értelmezzük,kissé más kincseket találunk benne. Mintha valaki titokban még írt volna hozzá az éjszaka.

A szegény embernek a balta télen az életben marást jelentette. Nem is volt olyan , akinek ne lett volna baltája.  Reggelre mindig kialudt a tűz a kemencében. Ez a reggel azonban más volt mint a többi.  A szomszéd reggel fát akart vágni, de sehol sem találta a baltáját. Mivel télen ez a legértékesebb dolog a világon, arra gondolt valaki ellophatta az éjszaka. Egész nap azon járt az agya, ki lehetett a tolvaj.  Csak hamar ki is találta, hogy a szomszéd lehetett a bűnös.

 Minden évben vágtunk disznót, és mindig karácsonyra. Hideg is vót, korán is vót setét is vót. Meggímberedett a kezem a hidegben, míg megkapargattunk a disznó bőrét, hiába volt meleg a víz, egy pillanat alatt elhűlt.

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, akkoriban éltem én pulyaként, egy poros kis alföldi faluban. Vasárnap reggel elgereblyéltük az utcát, elsepertük az udvart, mert ez a feladat a pulyának volt kiadva, mint ahogy a jószágnak enni adni. A kilenc órai misére mentünk elegánsan tisztán,pedig csak lavor volt otthon meg gémeskút, meg szappan. Ha a feszületnél nem álltál meg keresztet vetni, az első ember nyakon vágott érte aki arra jött, pedig nem is ismertétek egymást.

   Stendhalt nem szokták a szerénység mintaképei közé sorolni. Mégis ő adta a szerénységre a legszebb példák egyikét.

   Szabadságos esztendeiben élt  Párizsban egy spanyol grófné a két lányával. Stendhal náluk is gyakran megfordult.

   Nagyon szerette a két kislányt, és szívesen mesélt nekik. Valahányszor ezeknél a Montijóéknál vacsorázott, rendszerint minden csütörtökön, a lányoknak, Pacának és Eugéniának, szabad volt egy órával tovább fönt maradniuk; boldogan hallgatták öreg barátjuk, a szabadságos konzul elbeszéléseit Napoleonról és hadjáratairól.