Hangok varázsa
Beküldte lnpeters - 2012, január 9 - 22:31
Ha dallamot dúdol a szél,
Megint remény fakad,
És elpirul a szürke ég,
A mindig hallgatag.
—–
Ha múlt szerelmek énekét
Zengi a vén Idő,
Tán színre lép a semmiből
Az öreg Békítő.
——-
Ha Gyermekem zenéje szól,
Ülök és hallgatok,
S a meghatott Mindenségben
Tán el is olvadok.
——-
Ha itthon kályha duruzsol,
Elönt a nyugalom,
S a szent Béke halk neszeit
Meghitten hallgatom.
——
S ha hallom Kedvesem szavát,
Sóhajt a Végtelen,
S én azt hiszem, hogy némi kis
Élet még jár nekem.
Hozzászólások
Kőszeghy Miklós
2012, január 9 - 22:53
Permalink
Nagyon szép, meghitt.
Nagyon szép, meghitt.
Cecilia
2012, január 10 - 14:39
Permalink
Varázslatos az, ahogyan
Varázslatos az, ahogyan mindezt megfogalmaztad!
Köszönöm, hogy olvashattam!
lnpeters
2012, január 11 - 01:07
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)