Jelenlegi hely

Komorodik a világ

Beküldte lnpeters - 2012, május 23 - 22:58

Komorodik a világ,

Halál lépte dobban,

Szorongató nyomorúság

Terjed egyre jobban.

——–

Fancsalodik a derű,

Gagyi szennye terjed;

Megtorpanó optimizmus

Cinikusra erjed.

——-

Savanyodik a humor,

Zaj öli a csendet,

Bürokratikus látszatok

Pótolják a Rendet.

——-

Komorodik a világ,

Elhervad a rózsa,

Élettelen pénz-kolosszus

Az Élet adósa.

——-

Zsugorodik a jövő,

Fekete a zöldség,

Életre meg túlélésre

Nem futja a költség.

——-

Tőke-vonat zakatol,

Közöny ül az égen;

Amerre megy, sivatag lesz

Mindenütt az Éden.

——

Komorodik a világ,

Pénz a legfőbb Ennyi;

Öntelten szemléli, hogyan

Növekszik a Semmi.

——-

Harsog a buta zörej,

Lét zenéje néma,

Bölcsességet osztogat

A fogyatékos léha.

—–

Rongyos celeb mű-idő

Öli meg a percet,

Hígvelejű szóözönök

Mímelik a verset.

———

Néz a Ritmus tétován,

A Dallam szivárog;

Nélkülük csak tovább mélyül

A fekete árok.

——-

Szűkülnek a távlatok,

A remények fogynak,

Ostrom verte kis örömök

Némán mosolyognak.

——–

Élünk, amíg élhetünk,

Amíg Isten éltet;

Amíg élünk, általunk is

Tovább él az Élet.

——–

Élni talán küldetés,

A Rossz tagadása;

Minden boldog ember talán

Isten földi mása.

———

Csók, Ritmus és Szerelem,

Lelkünk öröksége;

Adjuk tovább, hogy a Létnek

Sose legyen vége.

Hozzászólások

Mysty Kata

2012, május 23 - 23:39

Permalink

Látleletet adsz , mi veled

Látleletet adsz , mi veled kesergünk

rapszódikusan , mégis optimistán...

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2012, május 24 - 09:33

Permalink

Ez talán nem is egy, hanem több vers, gondolatai katedrálisként épülnek egymásra. A pesszimista világképet, ami belőlük kirajzolódik valamennyire oldja az irónia fanyar mosolya. Gondolkodásra és cselekvésre készetető munkádhoz gratulálok!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Weinberger

2012, május 24 - 10:46

Permalink

Vitathatatlan értéke

Vitathatatlan értéke versednek a mély tartalom, mellette azonban sok fontos értékét érzékeltem. Az első az a végig egységesen lüktető ritmus, amelyet a 7-6-8-6 szótagos sorok ritmusszekciója szolgáltat alapként. Különösen szépen érvényesül az elején, amikor az egyes sorok ütemezése (4+3)-(4+2)-(4+4)-(4+2) szótag. A másik, szintén különösen az elején, a versszakokat kezdő, egységesen négy szótag hosszúságú, hangulatukban eleve pesszimista állítmányok (passzív igék) sorolása: komorodik, fancsalodik, savanyodik, zsugorodik. Érdekes módon, a végén felsejlő derűlátóbb szakaszok természetesen felvillantanak valamiféle kiutat, szerintem azonban szükségtelenül meglágyítják a kezdeti mondandó súlyosságát - ez azonban részemről kimondottan szubjektív vélemény és nem csökkent a vers értékein.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Kőszeghy Miklós

2012, május 24 - 11:18

Permalink

Amit Miklós említett az

Amit Miklós említett az ellágyított végéről, abban van valami. Az ember az elején felriad, megijed, szembesül a mai világ árnyoldalaival, elgondolkodik, a végén meg mintha nem is erről szólna. Talán Feri is ezért érzi "több versnek", én is.
Persze érthető az a törekvés is, hogy ne pesszimizmus legyen a végső mondanivaló. Láthatóan szinte minden versedben erre törekszel. Ám véleményem szerint ez nem mindíg tesz jót a mondanivalónak, a versnek.