Szégyen
Hiszem azt néha, van értelme élnem
és mégsem hiába szenvedett Anyám, -
mikor sóhaja sem enyhített baján...
és Angyalok körme szántott az Égben,
hogy minden barázdának nyoma legyen
szépen, aztán eremben hordozhassam -
az öröklött kínt, fájdalmat romlatlan...
mit akkor nekem hagytak gyötrelmesen
az Úr- madárkák, a fehérek, tiszták...
azok, kik később vigyáztak talán rám, -
a Nagykönyv-oldalai közt csatázván.
Szégyellem is magam, hisz a hamisság
csadorjában szemem kancsalul nézett, s
tudatlan voltam, mert szülém se mondta, -
hogy Őket Látni Kell, nem csak álmomba'
(a vétken-izzadt, nyirkos, való-tépett
éj filmkockáján), hanem nappal épp úgy;
hisz gyalázat, mikor megyünk közöttük, -
érintést érzünk, de meg sem köszönjük,
úgy véljük: szellőn táncoló Remény súg.
Hiszem azt néha, volt értelme élnem
és mégsem hiába szenvedett Anyám, -
mikor ezer sóhaj szakadt fel ajkán...
nekem pedig Angyalt kellett beérnem.
(2015. február)
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, március 31 - 19:08
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2015, március 31 - 23:27
Permalink
Köszönöm szépen. :)
Köszönöm szépen. :)
Bieber Mária
2015, április 1 - 13:44
Permalink
Számomra versednek üzenete
Számomra versednek üzenete az, hogy valóban inkább észreveszem az ordító negatívumokat, szemmel látható csorbákat, örökölt kínokat, mint a szellőfinom érintéseket, a kegyelem oltalmazó láthatatlanságát stb. Az elmaradt köszöneteket kell pótolnom.
Köszönöm gondolatébresztő soraidat.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, április 4 - 10:48
Permalink
Nagyon jól érzékeled azt,
Nagyon jól érzékeled azt, amit kifejezni szeretettem volna. Megleptél és őszintén örülök. :)
Hálásan köszönöm figyelmedet.