Kánonkátyú

Döcög a posztmodern-szekér,
ritmustalan rí a kerék,
kár a tékozolt percekér',
kínnal nyög a szekérderék.

Szállj le gyorsan, még mielőtt
ez a kocsi sárban reked,
vagy kirázza az agyvelőd,
s az árokban nyakad szeged!

Holdbéli táj, kátyús az út,
tengely törik, istráng szakad,
kemény rögön koppan a rúd  –
„an gárd”, Utas! Kíméld Magad!

A hajtónak nincs gondja rád,
vakon vezet – törpe termet.
Ez a Múzsa nem az arád;
a  léleknek ásat vermet.

2015. máj. 23.