Kánonkátyú

Döcög a posztmodern-szekér,
ritmustalan rí a kerék,
kár a tékozolt percekér',
kínnal nyög a szekérderék.

Szállj le gyorsan, még mielőtt
ez a kocsi sárban reked,
vagy kirázza az agyvelőd,
s az árokban nyakad szeged!

Holdbéli táj, kátyús az út,
tengely törik, istráng szakad,
kemény rögön koppan a rúd  –
„an gárd”, Utas! Kíméld Magad!

A hajtónak nincs gondja rád,
vakon vezet – törpe termet.
Ez a Múzsa nem az arád;
a  léleknek ásat vermet.

2015. máj. 23.

 

Hozzászólások

hzsike képe

Kitűnő vers, remek "tükörkép"! Gratulálok! :)

hubart képe

Muszáj görbetükröt állítanunk ennek a képmutató, önimádó trendnek, mert oroszlánrésze van abban, hogy az az olvasók mára már fanyalognak a versre.  Kedves Zsike, köszönöm elismerő szavaidat. 

Haász Irén képe

Szellemes hasonlat. :))))

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke. 

Csilla képe

A vak vezet világtalant szólás jutott eszembe, versedet olvasva. Életemben nem hallottam ennyiszer a posztmodernről, mint itt. Most már jobban odafigyelek, hogy tudjam elkerülni.:)

hubart képe

Köszönöm szépen figyelmedet, kedves szavaidat, Csilla! :)

Bieber Mária képe

Jó kis verskarikatúra a posztmodern ellen. Tetszéssel és tanulsággal olvastam. Gratulálok.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hubart képe

Kijött belőlem, kedves Mária. :) Köszönöm figyelmedet.