Globális apátia

Rút őszi este van,
gyűl a nyűg halomba,
szaporodik a gond,
mint a bolondgomba.

A nap későn kel fel,
de lenyugszik korán,
a férfi fanyalog 
rossz, ecetes borán.

Tévét néz az asszony,
netezik a gyermek,
minden elvárásnak
ugyan ki felel meg?

A csapból is reklám,
népbutítás árad,
az értelem pihen,
amíg a z-agy fárad.

Van, aki dolgozik,
van, aki pénzt keres.
A lélek hálni jár;
a szív? Pészmékeres.

A potentátoknak
jövőképe nincsen,
apátia strázsál
már minden kilincsen.

Szitokszavak járnak,
kelnek pogány imák,
míg csönddagonyába
enyészik a világ.

A nép, mint a barom,
globálsarat gyúr ma,
kenyér kell a szájnak,
nem hazugsággyurma!

De ha összefognánk,
megeshetne bármi:
együtt tudnánk az őszt
tavasszá formálni!

Ha a hit a kovász,
úgy a tészta megkel,
lehet az estéből
cipópiros reggel!

Hozzászólások

Haász Irén képe

Remek!!! Ez meg nagyon jellemző:

Van, aki dolgozik,
van, aki pénzt keres.
A lélek hálni jár;
a szív? Pészmékeres.

Mysty Kata képe

 Kerek egész, remek tartalom és remek formavers!!Keresztet rajzoló, ügyes fogás!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Bieber Mária képe

Gratulálok, kedves Feri, remek ez a vers. A vége különösen tetszik.

 

Bieber Mária

(Hespera)

hubart képe

Kedves Irénke, Kata, Mária köszönöm szépen méltató szavaitokat!  :)

Csilla képe

Az egyetlen megoldás erre a mély apátiára az utolsó két versszakodban van. Sokat gondolkodtam már ezen én is, de csak összeogással és hittel lehet lenyomni azokat a kilincseket, hogy kinyíljanak az ajtók. :) Szeretettel gratulálok versedhez! 

hubart képe

Igen, egyetértek! :) Kedves Csilla, köszönöm szépen méltató szavaidat!