Az ebéd

Beküldte Csilla - 2017, október 7 - 12:00
 
Magadra zártál minden ajtót,
halott, halott a csend belül,
kibomlik, lebben tört-fehéren,
akár az abrosz, szétterül.
Anyám a ráncokat simítja,
sír, mert apánk már nincsen itt,
térül-fordul s a félhomályban
elénk teríti könnyeit.
Kanálzörgésbe fúl a mondat,
hamvát a számban forgatom,
nehéz kövekként hull a morzsa, 
járunk a friss halottakon.
Ezüstös porcelánharangok
dalát szívemre rácsukom,
ebédet költünk éji órán,
s apánk benéz a kulcslyukon.
 
 

Hozzászólások

titus56 képe

titus56

2017, október 7 - 14:36

Emelek ŰElőtted - bár csúf - kalpagot!!!!!!!!!!

hzsike képe

hzsike

2017, október 7 - 15:51

Nagyon megérintő, szépséges vers, emlékezés.

Ölellek, Csillám.  

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, október 7 - 18:32

Szép...

hubart képe

hubart

2017, október 8 - 22:08

Nagyon megható vers. Biztos kézzel nyúlsz bármilyen témához. Gratulálok!

Csilla képe

Csilla

2017, október 8 - 23:14

Köszönöm Mindőtök figyelmét és kedves szavait!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

lnpeters képe

lnpeters

2017, október 14 - 16:15

Ez valami megrendítően szép...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Csilla

2017, október 15 - 19:11

Köszönöm szépen, Laci!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/