A nagybányai állomáson

Beküldte Csilla - 2018, március 18 - 22:51
 
Milyen bozontos furcsaság e reggel,
kávékat tölt kíváncsi, nagy szemekkel.
Ködökre guggol még a Morgó* alja,
az érkezőt hunyorgó csend fogadja.
 
A szót a csend úsztatja, égre nyújtja,
majd elteríti, mert gyarapszik súlya.
A várótermi vérző padsoroknak
úgy ráng a testük, szinte haldokolnak.
 
Beront a fény, a ráncokat vasalja,
s leválik szívem sorvadó darabja.
Indulnék, érzem, testemből kinőttem,
a perc, az emlék, minden él, időtlen. 
 
 
*Nagybánya fölé púposodó hegy, a város nyugati oldalán
 
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2018, március 23 - 10:26

Hangulatos megfogalmazása a hűvös, álmos várótermi  hajnaloknak, amelyekből a berontó fény csiholja elő az ébredező életet.  De sokszor átéltem én is! Nagyon kifejező, eredeti képeket használsz. Gratulálok! :) 

Haász Irén képe

Haász Irén

2018, március 23 - 17:58

Gyönyörű! Gratulálok!

Csilla képe

Csilla

2018, március 24 - 12:00

Köszönöm szépen mindkettőtök figyelmét és véleményét!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

lnpeters képe

lnpeters

2018, április 1 - 12:45

Műfajteremtő szépség!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Csilla

2018, április 3 - 22:10

Lehet, hogy egyes sorokban nem egyértelmű a gondolat, remélem, hogy nem emiatt műfajteremtő.:-) Köszönöm szépen a figyelmedet!

 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

xxx

2018, április 5 - 22:40

"Indulnék, érzem, testemből kinőttem,

a perc, az emlék, minden él, időtlen."

De szép! Szinte úgy éreztem, hogy ott vagyok Veled, miközben olvastam. Köszönöm az élményt. :)