A nagybányai állomáson
Beküldte Csilla - 2018, március 18 - 22:51
Milyen bozontos furcsaság e reggel,
kávékat tölt kíváncsi, nagy szemekkel.
Ködökre guggol még a Morgó* alja,
az érkezőt hunyorgó csend fogadja.
A szót a csend úsztatja, égre nyújtja,
majd elteríti, mert gyarapszik súlya.
A várótermi vérző padsoroknak
úgy ráng a testük, szinte haldokolnak.
Beront a fény, a ráncokat vasalja,
s leválik szívem sorvadó darabja.
Indulnék, érzem, testemből kinőttem,
a perc, az emlék, minden él, időtlen.
*Nagybánya fölé púposodó hegy, a város nyugati oldalán
Hozzászólások
hubart
2018, március 23 - 10:26
Permalink
Hangulatos megfogalmazása a
Hangulatos megfogalmazása a hűvös, álmos várótermi hajnaloknak, amelyekből a berontó fény csiholja elő az ébredező életet. De sokszor átéltem én is! Nagyon kifejező, eredeti képeket használsz. Gratulálok! :)
Haász Irén
2018, március 23 - 17:58
Permalink
Gyönyörű! Gratulálok!
Gyönyörű! Gratulálok!
Csilla
2018, március 24 - 12:00
Permalink
Köszönöm szépen mindkettőtök
Köszönöm szépen mindkettőtök figyelmét és véleményét!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2018, április 1 - 12:45
Permalink
Műfajteremtő szépség!
Műfajteremtő szépség!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2018, április 3 - 22:10
Permalink
Lehet, hogy egyes sorokban
Lehet, hogy egyes sorokban nem egyértelmű a gondolat, remélem, hogy nem emiatt műfajteremtő.:-) Köszönöm szépen a figyelmedet!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
xxx
2018, április 5 - 22:40
Permalink
"Indulnék, érzem, testemből
"Indulnék, érzem, testemből kinőttem,
a perc, az emlék, minden él, időtlen."
De szép! Szinte úgy éreztem, hogy ott vagyok Veled, miközben olvastam. Köszönöm az élményt. :)