Shakespeare: CXXX. szonett

(fordítás)

Szemén napmáglya-láng nem látható,
a szája széle nem piros korall,
a keble sem fehér, akár a hó,
sötét hajának szála dróthuzal.

Fehér a rózsa, vagy piros varázs,
mit arca színnel úgysem érne fel,
virágok üstökének csábja más,
bájillatot dús ajka nem lehel.

Szavát, bár szívvel hallgatom, hiszem,
a jó zenének hangja szebb lehet,
nem angyal ő, ki égbe száll, hiszen
a földre lép szeretni engemet.

De többet ér nekem, mint bárki más
hamis hasonlatán kopott imázs.


És az eredeti: 
 

CXXX 

My mistress’ eyes are nothing like the sun; 
Coral is far more red than her lips’ red; 
If snow be white, why then her breasts are dun; 
If hairs be wires, black wires grow on her head. 
I have seen roses damask’d, red and white, 
But no such roses see I in her cheeks; 
And in some perfumes is there more delight 
Than in the breath that from my mistress reeks. 
I love to hear her speak, yet well I know 
That music hath a far more pleasing sound; 
I grant I never saw a goddess go; 
My mistress, when she walks, treads on the ground: 
     And yet, by heaven, I think my love as rare 
     As any she belied with false compare.