A láz

Beküldte Csilla - 2018, szeptember 12 - 23:51
 
Ajkunkra égett, halk szavak
köré csitult a végtelen,
a kertben gyíkok alszanak
erőtlen, nyári fényeken.
 
Pár füstifecske integet, 
avart repít a hullagőz,
begombolom már ingemet,
csukott szemünkre hull az ősz.
 
A csend arcunkra árkot ás,
belédobálja terheit,
szívünkön gyulladt álmodás,
vacogtat, aztán felhevít.
 
(…kimondanám, ha értenéd,
miféle vágyat rengetek,
de féltem, mint eb ételét;
ki bízna újra bennetek?
 
Az út majd úgyis körbeér,
nehéz lesz, mégis túl hamar,
az ég maroknyi törtfehér
homokjával jól eltakar…)
 
Elégünk mindjárt, fáj nagyon,
a szél sodorja szét jajunk.
Megértjük egyszer is vajon:
szeretni voltunk, és vagyunk.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2018, szeptember 13 - 17:22

Nagyon szép lírai, őszi vallomás! Örömmel olvastam!

Csilla képe

Csilla

2018, szeptember 16 - 13:44

Örülök, hogy elolvastad, köszönöm, kedves Feri! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Haász Irén képe

Haász Irén

2018, szeptember 16 - 16:17

Gyönyörűség!!!

Csilla képe

Csilla

2018, szeptember 18 - 19:25

Köszönöm, Irénke, hogy olvastad!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/