Dióhullás
Beküldte Csilla - 2018, szeptember 30 - 22:14
Már ködben ázik minden reggelente,
és barna héjú, nagy diók potyognak,
legtöbb belét a rothadás megette,
otthont kínálva férgeknek, molyoknak.
A fény erőtlen, halk színekbe fárad,
hályogszemével hogy vehetne észre?
Riaszt a megkerülhetetlen bánat,
a száraz ágak lassú reszketése…
A harc, az élet, s mindaz, mit csodáltam,
gyermekké lesz, hogy önmagát felérje,
de béke jár a haldoklók nyomában,
s diókat dugdos mélyülő zsebébe.
Hozzászólások
hubart
2018, október 3 - 08:00
Permalink
Szépen lüktető jambikus
Szépen lüktető jambikus versed tökéletesen visszaadja őszünk hangulatát. Szeretettel gratulálok, kedves Csilla!
Nagygyörgy Erzsébet
2018, október 3 - 11:36
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Remek vers, köszönöm.
Erzsike
Csilla
2018, október 4 - 18:49
Permalink
Köszönöm szépen mindkettőtök
Köszönöm szépen mindkettőtök figyelmét és véleményét! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2018, október 6 - 15:21
Permalink
Gyönyörű.
Gyönyörű.
Mysty Kata
2018, október 6 - 18:02
Permalink
Az ilyen vers gyógyító erejű!
Az ilyen vers gyógyító erejű!
Jobb mint a pirula!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2018, október 15 - 14:24
Permalink
Köszönöm mindkettőtöknek,
Köszönöm mindkettőtöknek, Kata és Irénke! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/