A tűz

A tűzhöz egy kis szikra kell,
a szalma már ropogva gyúl,
a pernye légi útra lel,
 s mint vészmadár sunyin lapul.
 
De jaj, ha tőle lángra kap 
a szénaboglya és a kas, 
a nádtetőbe csíp, harap
a féktelen vörös kakas!
 
Gerenda sír, nyüszítve ég,
lobogva olthatatlanul, 
esély, remény elveszve rég,
a gyász tenyérnyi korma hull. 
 
Romok fölött lesz színezüst
ledér lidérc a szürke füst.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Remek lett a vers.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike! 

 

Csilla képe

Ilyen is lehet, ijesztő, bár nekem inkább a tűz másik, a nélkülözhetetlen oldala jut eszembe:) Jó vers, gratulálok!

 

hubart képe

Gondolkodtam is rajta, kedves Csilla, hogy arról írok. Még  nincs kizárva! :)  Köszönöm kedves szavaidat!

 

Haász Irén képe

Remek, gondos vers.

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke!