Korhadt szálfák
Beküldte Haász Irén - 2018, november 6 - 19:00
Elindulnak a zöld hasú fák,
meghajlott törzzsel menetelnek.
Roskasztó terhű évek súlyát,
por lepte álmokat cipelnek.
Mint óvodások, libasorban
követik egymást porló havon,
mennek a ködös semmi felé
szél borotválta hegyoldalon.
Vezérfonaluk leszúrt rönkök
kerítése, hol madár sem járt.
Talpuk alatt legyűrt göröngyök,
ágaik kézen fogják egymást.
Cikkcakk pengéjű végzet várja
legtöbbjüket, mert ősi törvény:
győz az idő, a romlás párja,
s elhull a gyöngébb meggyötörvén.
Ó, korhadt szálfák, öreg ember!
Megroppannak, ha vesztük érzik.
Világukért is könnyeznem kell,
értük és értem szívem vérzik.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2018, november 9 - 13:00
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Köszönöm, hogy olvashattam, tetszett.
Erzsike
Haász Irén
2018, november 9 - 13:33
Permalink
Kedves Erzsike, örülök, hogy
Kedves Erzsike, örülök, hogy olvastad. Köszönöm.
Csilla
2018, november 9 - 13:16
Permalink
Megható, szép vers,
Megható, szép vers, gratulálok, Irénke. (a Fangorn erdő jutott eszembe A Gyűrűk Urából...:-)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2018, november 9 - 13:34
Permalink
Köszönöm szépen, Csilla. Most
Köszönöm szépen, Csilla. Most, hogy mondod... Nekem egy fotóról jutott ez eszembe, amit sajnos itt nem tudok feltölteni...
hubart
2018, november 9 - 18:40
Permalink
Nekem pedig az emberi sorsok
Nekem pedig az emberi sorsok jutottak eszembe, hisz nagy az analógia a fák sorsával. Szépen megírtad!
lnpeters
2018, november 11 - 16:40
Permalink
Nagyszerű vers!
Nagyszerű vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)