Vélt sebekre

Hát csak kiáltson, hogyha ég a háza, 
ki számolatlan vet reád követ!
Hiába bánt, csak önmagát gyalázza; 
s ki visszadobja, rossz szokást követ. 
 
A vélt sebedre –  balga szó-ütöttre –
nem hoz vigaszt a másra rádobott, 
ha méz helyett ürömre vált a bögre,
s ha jég a szíve, hogy vet új lobot?
 
Te megbocsátasz, őt, csak őt szeretve.
S ha résre nyitja szíve ablakát, 
szavad szelíd, kezét veszed kezedbe,
s a szélbe száll a gond, ledől a gát.
 
De hull a perc, s a fáma újraéled,
a sors ilyen, gyötörve játszik véled.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Milyen rutinosan folynak ki a szebbnél szebb szonettek a tolladból! :) Szívből gratulálok, kedves Feri!

 

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)

 

Haász Irén képe

Remek, és megállapítom, Ferikém, hogy hathatósan olvasod, fordítod Shakespearet. De ezt nem kritikaként mondom, ellenkezőleg. 

Nem mintha előtte nem írtál volna hasonlóan jó verseket, csak valahogy most látszik ez a  hatás.

Gratulálok.

hubart képe

Tavaly  ilyenkor fogtam hozzá Shakespeare fordításaihoz, és idén augusztus végén fejeztem be a 154 szonettet.  Egyrészt kihívásnak tekintettem, másrészt azt reméltem tőle, hogy csiszolódik általa a stílusom, technikám. Kicsit sajnálom is, hogy túl vagyok rajta, mert élveztem ezt a munkát, úgy bele tudtam temetkezni, hogy elfelejtettem minden gondomat, bajomat. :) 

Köszönöm szépen észrevételeidet, Irénkém!  

lnpeters képe

Szakértőjévé lettél a szonettnek, Ferikém!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Lacikám!