Késő őszi vágy

Ügetve jött bozontos, vak lován
mint búskomor vigéc, az éjszaka.
Ezüstös álom érkezett nyomán, 
a Göncöl hintaján: a vágy maga. 
 
De nemsokára csúnya felleget 
sodort elé a sors cudar szele, 
vonult a front, taposva melleket,
rossz ébredést hozott hajnal fele.
 
Hamar dugába dőltek terveink, 
oszolni rest a tompa félhomály, 
a kert zokogta, fája verve ring, 
s beteg bokorra sincs ma ispotály. 
 
Sután kerülgetünk hideg sarat,
az őszi vágy csupán álom maradt!

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyon szép, a tartalom és a forma is. Gratulálok!

 

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla! 

Haász Irén képe

Csak ismételhetem magamat....mint eddig!

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke! 

 

Szép.

hubart képe

Köszönöm!

lnpeters képe

Ilyen témáról ennyire szépen...! A verset indító megszemélyesítés utolérhetetlen!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Lacikám!