A sors akarja tán
Beküldte hubart - 2018, december 28 - 12:43
Tudod, kicsim, a sors akarja tán,
hogy önhevét e tűz őrizze még!
Csapong a fény legényszobám falán,
szemedből tündököl az őszi ég.
A rózsa mind kinyílt az udvaron,
a kerti vízesés csobogva szól,
ily boldogan sosem ölelt karom,
s e szív, a szívem újra lányt rabol!
Tudod, kicsim, te vagy ma mindenem,
sok régi búra, bajra ír, vigasz,
e zord világ ezernyi színt terem,
s a tűnt idők meséje mind igaz!
Hozzászólások
Csilla
2018, december 30 - 15:15
Permalink
Szép, a zárás főleg!
Szép, a zárás főleg! Gratulálok! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2018, december 30 - 16:47
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Csilla!