Mióta egyszer

Beküldte hubart - 2018, december 23 - 13:19
Mióta egyszer összeért kezünk, 
mióta egyszer egybeforrt a szánk,
azóta szívrepesve vétkezünk, 
de még az Ég is úgy tekint miránk,
hogy megbocsájtja mindenik hibánk. 
 
Rossz ember nem lehet, ki így szeret,
komisz haragra, búra nincs idő; 
a jóra, szépre úgy enged teret 
a vágy, hogy érte nem szorít cipő,
és nem repül felénk ma semmi kő. 
 
E fény aranyba vonja álmaink,
e frigyre szent pecsétet így veret; 
amerre rózsa ring és rozmaring, 
nem ismerünk sarat, hideg telet.
A puszta is virágos rét veled!

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2018, december 30 - 15:59

Ferikém, még ebben a szép szerelmes versedben is akadnak shakespeare-i allúziók...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

hubart

2018, december 30 - 16:56

Nagy hatással volt a világirodalomra, és rám is, kétségtelen. Nagyon sokat foglalkozam vele, talán érdemes volt,