Fénycseppek gyűlnek
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2019, február 13 - 11:59
Árvalányhajadban ott motoz a szél,
fénycseppek gyűlnek szemednek mély tavába.
Szíved most is oly hűvös, rideg acél,
tán a vágy hevével rést ütök falán ma.
Hű szerelmem érezd, lásd, s lelkedbe vésd,
én hiszem, szerelmes, bús szívem nem téved.
Űzd ki lelkedből a téli dermedést,
s illatos virágmezőt teremtek néked.
Hozzászólások
hubart
2019, február 13 - 16:12
Permalink
Nagyon szép, erős képek,
Nagyon szép, erős képek, kifejező vers! A hibátlan ritmust már megszoktuk tőled, most különlön kiemelném a szépen csengő rímeket! :)
Nagygyörgy Erzsébet
2019, február 13 - 18:12
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Köszönöm szépen, a tavaszvárás inspirálta.
Erzsike
Csilla
2019, február 13 - 20:17
Permalink
Örülök én is a rímeidnek,
Örülök én is a rímeidnek, Erzsike :), és örömmel olvastam versedet is, szép lett.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2019, február 13 - 20:57
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Megtisztelő, hogy olvastad, igyekezem a formám hozni, ha igaz...
Erzsike