Az út
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, február 24 - 17:42
Száguldok… egyszer fent, majd lent…
hullámvasúton lovaglom
a végtelent.
Utazom sírva, félve, remélve,
várva, hogy a pillanat egésze
az ölembe zuhanjon.
Néha kiszállhatok.
Csak leülök és bámulom
a síneket,
egyszer elfogynak, már jól tudom,
már nem lesz felfelé, sem lejtmenet,
nem lesz „megállj”…
csak a lendület, és a félsz
hogy az út…
majd a semmibe vezet.
Hozzászólások
Mysty Kata
2019, február 24 - 17:44
Permalink
Szerkesztőségünk nevében gratulálok
versed Parnasszusra kerüléséhez, a továbbiakhoz is sok sikert!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"