Profánk
Farsangkor a fánkot hab írja,
Aki lyány, tiblábol, ha bírja.
Szalagos vóna jó belőle,
Hiszen a legénynek ez kőne.
Szakácskönyv elibém, kitárom,
Óvasom, nézem én, míg látom.
Miből is mennyi köll a tálba?
Ne süssek süteményt hiába!
Kimérem először a lisztet,
A tejet fölibé, de nyiszlett.
Duzzad már a kovász, kivárom,
Ettől majd nődögél a fánkom.
Béöntöm mindet egy fatálba,
Úgy vélem, nagy lesz a hatása!
Egy tojás, két tojás... vagy három?
Az eszem máshol jár, sallárom!
Hiába csapkodom, csak ragad,
Miként a csiriztől lapra lap.
Kelni se hajlandó, csudába!
Én mondom, lesz inkább csúfsága!
Nem csak holt, vásott is a tészta,
Tán hamis a recept, vagy tréfa?
Térülök-fordulok, üzenek:
Ne várd a pampuskát, én megyek!
Vedd inkább télűző kalapod,
Kössél rá tűzszínű szalagot,
Csókot adj, ne egyet, sem kettőt,
Fánkommal várok egy esztendőt!
Hozzászólások
...
2022, január 17 - 10:50
Permalink
Vidám vers.
Vidám vers.
Egyszeribe jókedvem kerekedett tőle... :-)
Kankalin
2022, január 19 - 17:19
Permalink
Kedves Imre, vidámságból
Kedves Imre, vidámságból kevés jut mostanság. Örülök, hogy sikerült egy kicsivel megtoldanom. :)
hubart
2022, január 18 - 12:58
Permalink
Az sem lehet rossz, de tuti,
Az sem lehet rossz, de tuti, hogy a fánkoddal sem vallanál szégyent! :D
Kedves, humoros versedet itt is, most is örömmel olvastam! :)
Kankalin
2022, január 19 - 17:21
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Feri!
Köszönöm szépen, kedves Feri! :)
Lehet, hogy már elfelejtettem, hogy kell fánkot sütni. Annyira beleéltem magam ebbe a versbe, hogy még a végén tényleg ilyen lesz. :)