Mióta egyszer
Beküldte hubart - 2018, december 23 - 13:19
Mióta egyszer összeért kezünk,
mióta egyszer egybeforrt a szánk,
azóta szívrepesve vétkezünk,
de még az Ég is úgy tekint miránk,
hogy megbocsájtja mindenik hibánk.
Rossz ember nem lehet, ki így szeret,
komisz haragra, búra nincs idő;
a jóra, szépre úgy enged teret
a vágy, hogy érte nem szorít cipő,
és nem repül felénk ma semmi kő.
E fény aranyba vonja álmaink,
e frigyre szent pecsétet így veret;
amerre rózsa ring és rozmaring,
nem ismerünk sarat, hideg telet.
A puszta is virágos rét veled!
Hozzászólások
lnpeters
2018, december 30 - 15:59
Permalink
Ferikém, még ebben a szép
Ferikém, még ebben a szép szerelmes versedben is akadnak shakespeare-i allúziók...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2018, december 30 - 16:56
Permalink
Nagy hatással volt a
Nagy hatással volt a világirodalomra, és rám is, kétségtelen. Nagyon sokat foglalkozam vele, talán érdemes volt,