Az otthon melege

Hópihe szállong
nagy csapatokban,
gyűlik alant
és összetapad.
Nagy pamacsokban
ülnek az ágon,
törnek a gallyak
súlyuk alatt.

Vad viharokkal,
sztentori hanggal
elszabadultak
téli szelek.
Roppan a hó,
és süpped alattam,
megnehezítvén
lépteimet.

Künn a szabadban
bárhova néznék,
nincs menedék, s még
távol a cél.
Összeszorítván
télikabátom,
újra kibontja,
s tépi a szél.

Vélve, hogy otthon
vár ma a kedves,
bárha rohannék,
vastag a hó.
Nem szaporázom
lépteimet, hisz
csillog a járdán
jégtakaró.

Bárhova lépnék
féltve a lábam,
összeszorítnám
ajkaimat.
Már hazaértem,
nyílik egy ajtó,
hitvesem ott vár
csókjaival.

Friss puha ágyam
megveti szépen
látva, a lábam
hóba fagyott.
Érzem a testét.
Nyújtom az ajkam,
rálehel édes
csókpamacsot.