Ezüstös élet

 
,,Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek."
Néha elbú’ a derű, s akkor
egyedül vagyok, s nagyon félek.
 
Kerget a gond, s a bánat emészt,
körülhajt búsan a Földtekén.
- Bánatom kivenni küldj sebészt! -
Ki rajtunk túl vagy, létünk egén.
 
Ezüstös élet vár odafönn,
ha már lejárt itt a szenvedély,
s a szenvedés búrája alól
felszabadít a Nagy Engedély
 
- örök imában létezni majd
a Létezés taván, odaát;
örök vágyban égve letenni
Előtte szívem hódolatát.
 
De amíg itt vagyok; örömben,
búban, - csendben szorongok, félek...
,,Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek."
 
2013. november 20.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves István!

A szerkesztőség nevében gratulálok a versedhez!

Köszönöm szépen!

Szép, őszinte sorok... Gratulálok a versedhez!

Köszönöm szépen!

Haász Irén képe

Nekem nagyon tetszett. Szépen kapcsolódik a keret-idézethez.

Köszönöm szépen, kedves Irén! Örülök, hogy legalább néhányan meglátogattatok.