Halottak-napi képek

Szerszámok zenélnek,
daluk úszik szerteszét.
Lábujjhegyen lépek,
el ne űzzem lágy neszét
halotti beszédnek.

***

Óhajok, sóhajok...
Ki nem beszélt vágyak...
Homlokon, dombokon
hosszúra nyúlt árnyak.

~~~

 Frissen hantolt, sötét sír,
ifjú szívet repeszt;
a temető közepében
reménykeltő kereszt.

~

Gondgödrökön gyöngysorok,
jutalma az ősznek,
lábak alatt aranybarna,
zörgő imaszőnyeg.

~

Tűzbe száll az esti Nap,
üzenetet hordoz,
az emlékek bús kertjében
életeket foltoz.

~~~

Gyertyafény – oly szerény,
megremegve pislog;
emlékezés szent tüzében
apró gyöngyszem csillog.

***

 Halotti beszédnek
üzenetét olvasom.
Lábujjhegyen lépek,
ne zavarjam rideg szavát
megkövült pecsétnek.

 

2013. október 28.

Hozzászólások

hzsike képe

Nagyon szépen idézi az ünnep hangulatát...

Szeretettel olvastam, kedves István, szép versedet.

Zsike :)

Kedves Zsike, köszönöm, hogy olvastad! (Az olvasók - és különösen a hozzászólások - számáböl ítélve nem valami jó vers. :)

Szeretettel: István

Haász Irén képe

Kedves István, ne csüggedj, a blogokban több a hsz., és ha a vers már megkapta a maga lépcsőfokát, kevesebb. Ott már nemigen szokás tanácsot adni, végülis a helyére került...:)))