Jelenlegi hely

Hiába

Beküldte baramara - 2015, április 22 - 18:37

Hiába küldi édes sugarát a nap,

hiába, ha engem azok csak bántanak.

A régi láng, a szó, a vágy most mind halott,

fölöttem reszketve fáznak a csillagok.

Hiába mondja énekét a sok madár,

hiába, ha nekem senki nem mondja már,

nem hallom soha azt a pár szép, esti szót,

a szerelem elköszönt, hát csak ennyi volt?

Hiába zsong nekem sok tavaszi bogár,

hiába, ha lelkem csak némán sírdogál.

Belém mar a szó, hallgat a vén diófa,

szívemben itt sajog minden esti óra,

elfutott, elszökött a lankás dombokon,

valahol messze jár, a széllel kóborol.

Bennem ül a csend-sötét, és még fáj nagyon,

kísérőm a magány, velem hál bánatom.

Budapest, 2015. április 11.

Haász Irén

2015, április 22 - 18:39

Kedves Baramara, szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez a Szerkesztőség nevében.

baramara

2015, április 23 - 11:20

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen