Blogok

Konokul kong léptem a Kanonok soron,
s elmélázok én a Schlauch-kert sétányain

Ötvenegyedik rész

Mindezekkel együtt a kultúra talán az ember önkifejezésének külső, látható, profán értelemben (is) érzékelhető elemeinek gyűjtőneve. Ilyen értelemben a közösségi erő, az egy közös világhoz való tartozás, az emberiség kohéziójának döntő fontosságú tényezője is lehetne, amennyiben egyes összetevői harmóniába tudnának kerülni egymással. Érdekes kérdés, hogy a kultúra miért nem tölti be ezt a funkciót; de ennek vizsgálata tanulmányom célkitűzéseitől igen messzire vezetne.

                                                                                      Gyöngyszem

Derűs novemberünk pihen

Zörgő levélszőnyegen;

Köszönöm, hogy mindig velem

Vagytok: Te, s a Szerelem.

Szívemen citerázik a fagy.

Elég szomorú jelenség, amiről most írok…

Novemberi napsütés,

Zsémbes őszi reggel,

Vénülő szél játszadozik

Zörgő levelekkel.

  
Váltó-láz

Adj időt a láznak,
adj időt, nem árthat!
Sebed a tied,

Szánalomra méltó tárgyi,

Meg alanyi sivatag;

Nem fagy ám örökre kőbe,

Utat tör a friss patak.

Szagtalan rózsa kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
könnye salétrom, izzad a tégla,
messze repültek a gyerekek.

Port vet a szél, ha erre csatangol,

   Retorika

Ó, jaj, oda a szerencsém,
elveszett a kontaktlencsém,
kapcsolatom a világgal,
képzeletem merre szárnyal?

Ötvenedik rész

A kultúra a legnehezebben meghatározható fogalmak közé tartozik, és nem csupán azért, mert a leggyakrabban használt szavak egyike. Túlságosan sokféle értelemben alkalmazzuk, túlságosan sokféle érdekszempont kötődik hozzá. Gyakran tapasztaljuk, hogy egymással ellentétes filozófiai meggyőződésű – vagy éppen pártállású – emberek, amikor hitük szerint azonos értelemben használják a „kultúra” kifejezést, a szájukból a szó merőben mást jelent.

Hallgatva, sírva, vagy nevetve,
a vén papír már el van vetve.
Őrizné még az örök lélek,

Magyarhoni szabadságunk

Szónokilag tiszta sor;

Szabadon terjedhet tova

A friss szellemi nyomor.

—–

Keresed, keresel

Keresed önmagad,
kutatsz távlatokat...
Helyedet meglelned,
ez - legnehezebb.

Keresed társadat,
az igazit, és igazat?!
Ha a biztosat keresed,
ingoványra vezethet.

Keresel szavakat; a
leírhatót, a hangot,
a dallamot: Istent,
ki - tán' -"elhagyott",

a hozzád tartozót, a
hasonlót; - sorstársad.
Hogy sok mindent bejárva,
az élet értelmére lelj...

Mysty Kata

Móricz Zsigmond egy interjúban a következő kérdést kapta:

Mert kőkemény ember voltam,
megköveztek, elpatkoltam.

Előre mentem követnek,
csendben mások is követnek.