Blogok

Valahol fáznak az egek,

És könny hull, mint eső,

Mert egyre vénül, önmagát

Siratja az Idő.

———

Valahol sírnak a hegyek,

S a dombtető vacog,

S a szürke ködben távozó,

Lasszóval fog majd üstököst
Az űrcowboy-futam,
S a Jupiter gázgömbje is
Kert lesz hamarosan.

Csillagos-sávos lobogót
Kap a Mars hegyfoka,
Ha más nem, hát majd Hollywood
Vonszolja el oda.

Cukormáz ízű a jövő
S ha itt-ott keserű,
Csak mert van rajta kis penész,
Vagy talán deja vu.

A világ tán nem sejti még,
Hogy körbe-körbe jár,
Mint régi malmok udvarán
Szegény girhes szamár.

A hajnal jókor kelt ma,

Az éj eltűnt tova,

És szent örömmel árad

A hársak illata.

———————–

A buszmegálló nemrég

Még sötét és kopár,

S most fényes napvilágnál

Bódít az illatár.

————–

Míg nyári hársfaillat

A szélben úszik el,

Addig még tart az ének,

Addig még élni kell.

——————–

A bájos Nyár-Kisasszony

Szent táncát járja ma,

Amerre jár, kíséri

A hársak illata.

———————

A hársfaillat ágyán

Esik eső karikára,

Körforgalom aszfaltjára.

Szegény magyar ázik-fázik,

Gazdag magyar kocsikázik.

—–

Esik eső háztetőre,

Drágább lesz a hús jövőre,

Egyre több tető beázik,

Hamis jövő fülbe mászik.

—–

Esik eső fejtetőre,

Megvénülünk egykettőre,

Hogyha pedig mi kihalunk,

Más helyett nem dolgozhatunk.

—-

Esik eső holt üszögre,

Nedves lesz a csorba bögre,

Jelen a múltról vitázik,

A jövő pacallá ázik.

——–

Mi lett a szabadságból?

Csak piac.

Ahogy a sasból pákosztos malac,

Az Éden? Álcázott pokol-bugyor;

Részben talán csak marketing-vigyor.

——-

A vén bolond Világ
Globalizál,

Lopkod,

Privatizál,

Régi eszmékből

Új zombit csinál,

S ha megijed: ideologizál.

——

A Forma elveszett,

A Tartalom?

Döglött veréb a kásás, rossz havon,

Élőnek hazudja média szája,

S a sznob  áhítat  impotenciája.

—-

A test

Menj...

keress egy mustármagot!

Ott van, hol a hit...

Ott, hol nincs kín...

Ott Isten szent, - szava kincs.

Oly kicsiny az,

földre se száll, röpül

a szivárvány ívén át.

Lassú folyam, szelíd folyam

A vénülő Idő,

Ne higgyük, hogy sodrásában

Nincsen elég erő.

——-

Bár lustának tűnik nagyon,

De néha elragad,

S ilyenkor köd borítja el

A néma partokat.

——

Széles mederben hömpölyög,

A hátán sok hajó;

Itt búcsú minden pillanat,

És új találkozó.

——

Az Idő hallgatag folyam,

Nincs kihez szólnia;

Homlokára árkokat ír

A melankólia.

——–

Örök alkonyba fut tova,

Apa, láttad, ugye?
Élve maradtam, összeszedve magam,
Ahogy kérted, bár mást sem csinálok.
Tüdőm gyenge, légzésem szaggat,
Hat hónap kevés, még háromért kiáltok,
Hogy megnézz a búra alatt,
megtagadtad...

Apa, láttad, ugye?
Intőm nem sok, jelesem annál több,
Keresem tekinteted áttört-barna
Sörösüvegeken, komló erjed,
Bontja arcomat ezer darabra,
Homály-szemedben
vizenyő terjed...

Azt mondtad meghalt a szerelem...
Hittem, látván fekete ruhád vetted.
Álltunk ketten a sírgödörnél,
Mélyére múltunk rögeit pergetted,
S tudtam, az ördög mondatta csak veled.

Boncolás nem volt, csak gyors halál.
Érzelmek fonalát vágta szét penge,
Szinte máról holnapra, szórva
Bomló virágunk szirmait a gyenge,
Lelkünből font koporsófedelünkre...

Göncölszekér felettem,

Alattam fűlepel,

A mélység és magasság

Itt bennem ünnepel.

————

Sötétlik a magasság,

És szunnyad lent a mély;

Csillám-sötét palástját

Teríti ránk az éj.

————–

Magas fák csúcs-magánya

Az ég felé tekint,

S a felhő-sziluettek

Rejtelme csendre int.

————-

Az embert tompa vágya

Az Űr felé veti,

S a végtelenbe nyúlnak

Magasház-ujjai.

———-

Egy bolygó néz az égre

Az Élettel, s velem,

Harmadik rész

A szerelemtagadásról, különösen az úgynevezett modern szerelemtagadásról feltétlenül szólnom kell.

Első körben persze magától adódik a kérdés: mitől lenne modern a szerelemtagadás? Merthogy ilyesmi minden korban előfordult. Tagadták bizony a szerelmet a pátosztól a trágárságig terjedő skálán minden időben. Legfőképpen persze olyan emberek, akik valami okból sohasem ismerték meg. Vagy akik nem tudták érdemén becsülni.

Barátság csokor

Engem nem kell félteni

Csak szimplán megbecsülni.

Ismersz, de mégsem tudsz rólam semmit,

Hisz a kétszínűség elvakít!

Ha tudni akarod, hogy ki is vagyok,

Felvázolhatom, ha akarod!

Minden egy téli éjjelen kezdődött,

Mikor anyám magából kierőlködött.

Ahogy szépen lassan cseperedtem

Úgy korán is értem.

Nem a szüzesség elvesztésére gondolok,

Hanem hogy 17 éves korom óta felnőtt vagyok!

Anyám 1 éves koromban ellökött

  Mysty Kata:
 Láthatatlan forrás

Te vagy Uram
 az örök forrás,
 a mélybe fúrás,
 a"minden tudás"!
 Az öröm titka,
 a titkok nyitja.
 sorsunkban vétlen,

bajban sem tétlen

Hozzád menekül                                                             
 az is, aki ; kerül.
 Megmentő kezed,
 bajból kivezet!
Csapások , gondok  

 nem Tőled valók,  

A pénz istene döntött; félholt lelkeken épült,
Jajkiáltások hídján átlépte Rubiconját.
Kötözve titeket magához, bankár kutyákkal,
Fogaik élesre reszelve, űzi a falkát.

Mammon nézi magát vértől maszatos tükörben,
Ruhája csillog, flittere érmék, koronás fők,
Pezsdülő vérben hajtja magát életek árján,
A világ tapsol, hajlongva élteti még őt.