XIV. RÉSZ
Miért van fegyver Maglianinál? Elsőre ezen még csak fel sem akadunk, de minél tovább vizsgáljuk, annál problematikusabbnak tűnik.
Bethlen itt is remekelt. Egy árva szóval sem említi itt a töltött fegyvert, sőt látszólag egyáltalán nem említi. Csak sokkal később, Magliani meséjében bukkan fel a fegyver:
„hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó,”
Jelenünk, a vén kujon
Mint egy spicces sátán,
Állandóan fordítva ül
Paripája hátán.
—–
Csavarodnak az utak,
Csapdák sokasodnak,
Hull a forgácsuk a fából
Faragott okoknak.
—–
Csikorog a média,
Mint borotvapenge,
Kiderül, hogy az erőset
Üldözi – a gyenge.
—-
Jelenünk, a vén kujon,
Mint ki sokat látott,
Puszipajtásként kezel sok
Ordas hazugságot.
——
Úgy tesz, mintha elhinné, hogy
Kapanyéllel lőnek,
Becsülete van előtte
Perzsa anekdota. Sajátos gondolkodás, nagyon érdekes dilemma…
——
Tatárok törtek be az országba, a város lakói rettegve húzódtak a falak mögé, de egy királyi sereg megmentette őket, és elkergette a támadókat. A királyi had parancsnoka egy messze földön híres vitéz volt, harc közben ellenséges nyíl találta a vállát, de ennek akkor nem tulajdonított jelentőséget.
Amikor az orvos meglátta, elszomorodott.
Papucsokon,
Ripacsokon,
Minden okon, minden fokon
Isten mosolyog.
—-
A vagyonon,
A díjakon,
Uborkafa lépcsőfokon,
Szent protekción;
Isten csak mosolyog.
—-
Álszentek helyette fújnak,
Vélt palástja mögé bújnak;
Isten?
Mosolyog.
—–
Van, aki kisajátítja,
Olyan is, aki tagadja;
Isten?
Mosolyog.
—–
Lét örvényén,
Élet mélyén
Lidércfények éjszakáján
Igazság vékony sugara
Addig hunyorog;
Amíg bennünk és felettünk
Zrínyi-Újvár felé vonultunk vissza. A török portyázók többször is megpróbáltak rajtunk ütni, de a huszárok mindig megoltalmaztak bennünket. Előfordult, hogy tőlünk legfeljebb százlépésnyire hullámzott a harc. Óvatosságból néhány könnyebb löveget megtöltettem, azok mellett égő kanóccal meneteltek a tüzérek.
Kilencvenedik rész
Szerelem nélkül a szexualitás puszta biológiai funkció, voltaképpen éppen a szerelem az, ami a szexualitást humanizálja, az emberi méltóság szintjére emeli. Talán a legjobb szó: megszenteli. Szerelem nélkül a szexualitás, az állatok szintjén – vagy még az alatt – marad.
Szedelődzködik a Nyár,
Félig kint a lába,
Élményeket, gyümölcsöket
Gyűjt a puttonyába.
—–
Súlyosbodik a Jelen,
Szél-közönyök várnak;
Megint a szemünk láttára
Lesz vége a Nyárnak.
—–
Realista szeptember
Nyár sarkába hágott,
Bús közönyt cipel az ősz, meg
Rideg valóságot.
——
Szedelődzködik a Nyár,
Vigyorog a sátán,
Az Élet újabb ciklusa
Száll az Idő hátán.
—-
Véget ér a nagy meleg,
Harmat kacarászik,
A hűvös éj zavartalan
Egy pillanatra álljunk meg itt, rögzítsük a helyzetet. Ez az utolsó pillanat, amikor Zrínyi Miklóst a bizalmasai még élve és egészségesen látják.
Zrínyi, Bethlen és Zichy a hintó mellett állnak, beszélgetnek. Vitnyédi és Guzics valamivel arrébb.
A kocsik kint állnak, már indulásra készülnek. Bethlennél konkrétan egy hintó szerepel, talán a fiatal Zichy és a többiek lovon mentek ki a vadászatra.
„Vitnyédi az elsõ, én a hátulsó ülésben bal s õ jobbfelõl ültünk csak hárman”
Pőrén izzadnak az Egek;
A piros alsó pityereg.
——
Durchmarsot adóhivatal
Mond fent,
Lenn áll a ravatal.
—-
Sárgul minden régi cetli;
Bemondva a piros betli.
—
Álmodozik a vén halál,
Egykori ász szénát kaszál.
—-
Passz piros! A gond megy vele;
Sohasem lehet fekete.
—-
Távol multi-redurchmarsok
Buta reklámdala harsog.
—-
Bedobtam, többé ne vedd ki;
Jöhet már a piros betli.
—-
Rossz jövő nem épít házat,
Sose játszik negyven-százat.
A hülyeség hatalmas úr;
A fejlődésnek utat – túr.
——
Nem érdeklik tőke-fagyok,
Globál-mennyországról gagyog.
—-
EU-bölcsesség rikoltja:
A szomjat a víz nem oltja.
—-
Ha újabb bankszámla sikolt,
Holnaptól majd tüzet sem olt.
—–
A hülyeség utat mutat,
Mindig van elég szavazat.
—-
Tőke-isten fennen lebeg,
Nincsenek agyak – csak zsebek.
—-
Van mindenre, ha gyalázat -
Liberális magyarázat.
—-
Mindenki bölcs, aki dőre,
Áll a világ fejtetőre.
Folytatom elölről. Íme, Davis beszámolója Kanizsa ostromáról:
“Hamarosan kézhez kaptam a már korábban kilátásba helyezett kapitányi kinevezést, valamint némi pénzjutalmat, gondolhatod, drága Jane, hogy mennyire örültem neki. Most már volt a kezemben egy csinos összeg, a javát tüstént letétbe helyeztem egy bankháznál, magam pedig igyekeztem hasznomra fordítani az eseménytelen téli napokat.
Nyolcvankilencedik rész
A szerelmet sokkal nehezebb definiálni, mint a lírát, de tanulmányomnak ezen a pontján mégis meg kell kísérelnem, hogy legalább valamiféle hozzávetőleges meghatározást adjak róla.
A szerelem az emberiség kialakulását, fejlődését, boldogságát, létének, életének célját és értemét biztosító érzelmi keret.
Csikorog a Történelem,
Rossz, kenetlen a kerék,
Csupán hivatalból lett több,
Pedig abból volt elég.
—-
Kolosszusnak látszik, ami
Súlyra legfeljebb pehely;
Hol lesz ebből fellendülés?
Hol lesz ebből munkahely?
—–
Áll bőszen egymással szemben
Két csúf homokszikla tömb,
A másik ezt ócsárolja,
De szikrával se különb.
—–
Csikorog a Történelem,
Mint valami kárhozat;
Az a kérdés: profit kell, vagy
Alázatos áldozat.
—–
Öltöny-piac-bürokraták
Bethlen Miklós tehát nem írta azt, hogy Paka az erdőből érkezett – mert hogy nem is érkezhetett onnan. Ha még ott lett volna, már keresnék a társai. Ez nem tréfa, a hiányzó vadász bajban lehet, fára menekülhetett, vagy éppen tragédia érhette.
Ha pedig Paka nem jöhetett az erdőből, a vadkan mítosza magától összeomlik – de összeomlik az bárhol, hiszen ezer sebből vérzik. Mint a kártyavár, ahol megbökjük, ott csuklik össze.
Bethlen leírása tele van efféle finomságokkal. Számos dolgot úgy közöl, hogy nem írja az ellenkezőjét.
Hát meddig még tovább,
Hát merre még, Uram?
Ötven felett a vén Idő
Suhan,
A Jövő kamaszlányként andalog,
S kikacagnak
Az ifjú hajnalok.
—–
Hát meddig még tovább,
Mivégre még,
Uram?
—-
Hát meddig még tovább,
Hát meddig még, Uram?
Végül az égbolt úgyis
Rám zuhan,
Marad a szürke, tompa színezüst,
És az Idő eloszlik,
Mint a füst.
—–
Hát meddig még, Uram,
S legfőképpen:
Hová?
—
Kapzsiságé lett világod,
Uram;
Hőség-Zsarnok vesztét érzi,
Átkozódik szüntelen,
Felhőfoszlányok portyáznak
Fenn, a magas Egeken.
—-
Határozatlan az Idő,
Minden egybe sose vág,
Rendszerváltó vad remények
Sírjára hull a virág.
—–
Ember? Vakon fontoskodik,
Csupán Isten feje fő;
Mint a cigarettahamu -
Elenyészhet a Jövő.
—-
Nyugtalan Nyár. Hőség kopog
Az Öröklét ablakán,
Globális-felmelegedve
Visz az új ösvény talán.
——
Hőség-Zsarnok vesztét érzi,
Belead minden erőt,
…
A király kíséretével együtt csak akkor érkezett meg, amikor az ülésterem már tömve volt. A fekete pálcások törtek utat számukra a tömegben. Lipót megfázhatott, mert köhögött és prüszkölt. Díszes magyar öltözéket viselt, ami igen megnövelte volna a méltóságát, ha tudja viselni. Az esetlen botladozás azonban kifejezetten ostobának mutatta. Tanácsnokai rendíthetetlenül kitartottak a paróka mellett. Magam a karzatról láttam ezt a bevonulást, a császár szánalmas volt.
Nyolcvannyolcadik rész
A líra a legszemélyesebb irodalmi forma. Személyessége azonban közügy; az emberi lényeg azon részét fejezi ki, ahol egyén és közösség találkozik. Az Ég a Földdel összeér, ahol az emberiség személyes énje és közösségi énje egymással találkozik.
A költészet az emberiség kincse. Maga is egy világ. Voltaképpen minden nyelven más és más világ. A soknyelvűség az ember önvédelmének egyik legfontosabb eszköze, és minden nyelvnek szüksége van költészetre.
Napról napra, mindig újra
Tárt lélekkel,
Összebújva
Lélegzik
A Szerelem.
—–
Hosszabb meg rövidebb évek
Megpihenni be-betérnek,
Ez Múlt lesz,
Az Sejtelem.
—–
Isten egymásnak teremtett,
Élünk fényes, ősi rendet,
Minden percünk: végtelen.
—–
Szelíd béke szent csöndjében
Élni a Másik szemében;
Hétköznapi szerelem.
——
Napról napra, mindig újra,
Vénülve és megújulva
Lélegzik
A Szerelem.
Zrínyi Miklós gyilkosai nem öngyilkos merénylők voltak, és legfőképpen nem magányos őrültek. A gaztett aprólékos megszervezése, gondossága arra vall, hogy mindenképpen élvezni akarták az érte járó díjat. Nem hinném, hogy ingyen gyilkoltak volna.
A megbízó valószínűleg elvárta, hogy Zrínyi halála ne tűnjön gyilkosságnak. Azzal semmit sem nyert volna. Nyilván azt akarta, hogy Zrínyi váratlanul meghaljon, de ő maga ne kerüljön gyanúba. Ha meg mégis, akkor tűnjön habókos összeesküvés-elméletnek.