Tátongóan sötét éjben
Ágak halmaza,
A magasban vagy a mélyben
Maradt a haza.
—–
A koronák körvonala
Szótlanul dereng,
Fenn az égen az öreg Hold
Fáradtan mereng.
—-
Odafent a zsarnok világ
Hideg és kerek,
Felé nyúlnak aszottan
A száraz ág-kezek.
—–
Hidegtől kába,
Köd a nyakába,
Dermedt-büszkén simul a fa
A nagy éjszakába.
—–
A köd: a véglet,
Az éj: a végzet,
A fa csupasz görcseiben
2011 az áttörés éve volt a KIMTE életében mind a szerkezeti és szervezeti változtatásokat, mind a terveket és megvalósításukat illetően. Sajnos a nyári közgyűlésen felvetett tervek közül néhány még nem valósult meg, egy-kettő nem az előzetes tervek szerint valósult meg, vannak elmaradásaink, azonban mindezek ellenére elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel, hiszen váratlan sikereket is elértünk, és ha mérlegeljük a jókat a rosszakkal, egyértelműen a jók javára billen a mérleg nyelve.
Tudjuk, hogy összeomlik…
Gengszterváltás nemzedéke
Tudja, csak látszat a béke,
Hogy egyszer ennek is vége…
Ha a kamat leszakad,
Magyar haza nem marad;
Írmag se akad…
——
Hogyha tudjuk, mért fizetjük?
Oktalanul,
Mért rohanunk a sötétbe?
Mért?
Mért fosztjuk ki önmagunkat
Süket semmiért?
——–
Tudjuk, hogy összeomlik…
A csomolungmányi köteg
Fojtogató kölcsöntömeg
Nem fizethető,
A tiszta szó naiv és
Egyenes;
Ürügyet árulásra
Nem keres.
——-
Nem csócsál magasröptű léha elven,
S nem kérődzik a nyelven – bikkfanyelven…
———
A tiszta szó őrült, és
Egyszerű,
Magától elkíséri a
Derű.
——
A túlélést kutatja, jóra vár,
Akkor is, ha szorítja a tatár.
——–
A tiszta szó bátor és
Önfeledt,
A vizek felett mindig
Ott lebeg.
——
A tiszta szó gyermeki
Van, aki nagy vagyonnal
Maradt nyűgös gyerek,
Sorsüldözött pofával,
Örökké szenveleg.
—
(Jobbnál jobbra törekedve
Mézet fitymál balga medve.)
—–
Van, aki unalomtól
Száz holtágra szakad,
S dühében másról képzel
Magában rosszakat.
—-
(Aki folyton rosszat kutat;
Szebbet a tükör se mutat.)
——-
Van, aki hősi pózban
Lefényképezkedik,
Mert hátha nő az ára,
Ha megvesztegetik.
Betoppant az új év,
várva várt vendég.
Üde énekhangja
csupa jót ígér.
Csak figyeld és hallgasd
békésen nyugodt.
Várakozó a szívünk,
s hittel is megtelünk.
Legyünk jobb emberek,
cselekvőn bölcsek,
Érjenek el egymáshoz
a megértő szavak.
Egészséges, épp
gondolatépítéssel,
tiszta szándékkal,
elbánhatunk szépen
rossz dolgainkkal....
Az elkeseredettség,
a jövőtlen kiút,
a tagbaszakadtság ,
megfáradt küzdés,
Szegény hazám:
Nincspénzország;
Életmorzsák,
Élménytorzsák
Szűk vidéke,
Gyáva halál menedéke.
——-
Kapzsi hordák
Széjjelhordták,
Ami maradt:
Nincspénzország.
—–
Régi kripta
Bűzös titka
Mérgezi meg a levegőt,
Szívja el a hitet, erőt;
Üres síkon szellem-porták;
Újra éled
Nincspénzország.
——-
Régi sóher, rongy időben
Török, tatár akadt bőven,
Hűséges jó Barátom,
Víg arcú cimbora;
Kitart, amíg csak élek,
Nem árul el soha.
——
Lehet nagy nyári hőség,
Vagy dermesztő a tél,
Az én kedves Barátom
Nagyon serényen él.
——
Az Élet mindig fényes,
Ha mellém áll vagy ül,
Az Öröm, ha Ő is itt van
Engem el nem kerül.
—–
Mert hivalkodni nem tud,
Ő arra rá nem ér,
Külsőség nem mutatja,
Hogy egy világot ér.
——-
Hogyha a Jövő leépül,
Egész világ hozzánk vénül.
——-
Hogyha a Jövő leépül,
Más is kárát látja végül.
—–
Ha más föld jön menedékül,
Majd az is utánunk szédül.
——-
Hogyha a Jövő leépül,
Múlt se marad meg emlékül.
——
Idő folyamán híd épül,
Emlékünk semmibe révül.
——-
Hogyha a Jövő leépül,
Minden valóság elévül.
——-
Időn túli erdőháton
Ülünk majd Atlantisz-ágon.
—–
Meg nem szűnik soha
A gondok ostroma;
Ágyúznak sűrűn,
A fal mégis áll,
Míg alá nem ássa majd
A Halál.
——-
Egykori ifjúságunk
Semmivé lett,
De sebaj,
Hiszen
Helytállás az Élet…
——
Az évek sora száll,
Az idő meg nem áll,
A test, amíg csak bírja,
Jön velünk,
Ha elfárad,
Majd sötétben leszünk.
—–
A lelkesedés
Mindig
Újra éled,
Mert legfőképpen
Helytállás az Élet…
—–
Négy fiát is eltemette,
Pedig királynak nevelte.
——–
Volt egy álma: Magyarország;
Míg barátok szét nem hordják,
Ellenségek szét nem szórják…
Magyarország,
Magyarország.
——–
Volt egy erős, büszke apja,
Vajk meg félt – de nem mutatta.
——–
Szenvedélye: Magyarország.
Földjét tengerek nem mossák,
Mégis, mégis: Magyarország.
Magyarország,
Magyarország.
—–
Ereiben Árpád vére,
Szegény, beteg, rongyos jövőnk;
A Szomorú Bohóc;
Selymet szeretne hordani,
De mindene daróc.
———
Jön a tudás-társadalom,
Dalolja a mese;
És ifjúságunk tizede
Nem tud olvasni se.
—–
Óc,
Póc
Lópokróc;
Zengő kenderkóc;
Szeleburdi kis Jövő,
Szegény kis vadóc!
——-
Leépítés, csőd, spórolás
Életet nem lehel,
Minden faviccre rossz poén,
Vagy pusztulás felel.
—–