Blogok

Kár rajta keseregni már;

Az idő, mint részeg tengerár,

A bűnök régi szigetét megette,

És teremtett új vétkeket helyette.

——–

Mint hosszú szoknyás, lompos vén kokott,

Rejti a történelem az okot,

Sok múlékony rossz tartós bajt hozott,

Külföld lett, ami összetartozott.

———

Voltunk a színe – lettünk a fonákja,

Kopott gyűlölködések rongyos zsákja,

Kölcsönös gonoszság,

Mint okság

Divide et imperája,

Mi a magyar most?

Halvány lehetőség,

Álcázott derű két könnycsepp között,

Rettegett jövő,

Zaklatott jelen,

Istent elhagyó istenfélelem.

——–

Nem hasznosuló hitelek világa,

Elspórolt bársony, jelzálog, daróc,

Szomorú bohóc.

———

Mi a magyar most?

Foszló hagyomány,

Elhülyülő, közömbös ifjúság,

Ócska fatányér,

Koszos poharak,

Trágárság mélyén haldokló szavak.

——–

Bezárt üzemek haldokló hona,

Kedvesemmel,

Kéz a kézben,

Mindörökre összetartozván,

A Szentélybe léptem…

——-

A külvilág: magányos hegyorom,

Itt fölénk tornyosult:

A Nyugalom.

——

Mint vak világot a téridő máza,

Úgy fogadott

Az élő Isten háza.

——-

Kezem a szeretet felé kitárván,

Alázatot lehelt belé

A márvány.

—–

Jöttünk nyakig öltözve szenvedélybe,

S a félhomály elvezetett

A fénybe.

——-

Miniszter lett, amikor más futott,

Haza Bölcse volt;

Börtönbe jutott.

——-

Bölcsesség,

Szerénység,

Hit és

Alázat;

S elnyelte a sivár huszadik század.

———

Pár mondatát fenn  szajkózzák ma fennen,

Hogy a többit meghallani se kelljen.

—–

De ha szeretnénk még jövőt, hazát,

Jól meg kell jegyeznünk minden szavát.

Szél,

Szál,

Szalmaszál,

Az élet tovaszáll,

Hamarosan nyolcvan lesz

A nyugdíjkorhatár.

—–

Csillag kering,

Óra kondul,

A Lét meg nem áll>

Szél,

Szál,

Szalmaszál,

Az Élet

Tovaszáll.

——-

Szél,

Szál,

Szalmaszál,

A nyár mendegél,

Devizahitelt kérelmez

A templomegér.

—–

Szegényre is,

Gazdagra is

A sír csendje vár;

Hiszek a Hit hatalmában,

A Kedvesem mosolyában,

Hiszek hitben

Szeretetben,

És hogy bennünk él

Az Isten.

——-

(És nem hiszek a nemhitben,

Lompos, tudákos szkepszisben,

Szemüveges tagadásban,

Ordas dogmák hatalmában.)

——-

Hiszek a Szó erejében,

Lét céljában, értelmében,

Családban

És boldogságban,

Egy majdani jobb világban.

——–

(És nem hiszek tagadásban,

Halálfilozófiában,

Az elspórolt és elsikkasztott érzelem

Tán zokog valahol;

Semmi-poézis

Semmi-nyelven

Mélyértelmű

Semmiről dalol.

——-

Van szilikon alma,

Széna helyett szalma,

Univerzális bájvigyor:

Globalizált Semmi

Birodalma.

—–

Tévé-nevelte, szerencsétlen, pusztulni szánt

Bamba ifjúság;

Elrendelt sorsod:

Lapos medrű,

Mesterséges

Érzelmileg kiherélt

Világ.

—–

Ugorj össze

Ha szürke köd lepi be az eget,

Isten minket attól még nem temet.

—

Ha reménytelenség esője száll,

Még nem kap szabad kezet a halál.

—

Ha megalkuvást hoz rossz felhő-madár,

Nem sétál arrébb tőle a határ.

——

Ha szürke köd lepi be az eget,

Isten bennünket attól még szeret.

—-

Ha eső után kamatok kaszálnak,

Maradni kell még holnap is hazának.

——

Ha piacon kapunk olcsó jövőt,

Gyorsan tegyük rendbe a temetőt.