Nem siratom februárt,
Ő se sirat engemet,
Tiszta fényű napsugár
Aranyozza az eget.
Búcsúzom hát a téltől,
Nem kívánom vissza már,
Remélem, hogy tavasz jön,
Útban fecske- s gólyapár.
Talpunk alatt zöldebb fű
Fogad majd, ha játszani
Hívom unokához hű
Nagyapámat s kacagni
Fogunk, ha a labda száll…
Nem törődünk semmivel,
Aki velünk tart, jól jár,
Kedvünk magasba szökell.
Önmagában nincs szeretet,
rajtunk, embereken múlik,
ez az érzés helyet kap-e
ott, ahol a lelkünk nyílik.
Rejtőzik szívdobbanásban,
hosszú múltú barátságban,
új, szerelmes ölelésben,
régen kötött szövetségben,
gyermekarc simításában,
családi odaadásban,
alkalmi ismeretségben,
békesség megőrzésében.
Otthon - szoros együttlétben,
utcán - minden átkelésben,
---Egy netes barátnőmnek ---
Ó, ha hozzád röpülhetnék,
eleséget bőven vinnék,
szárnyaimmal megóvnálak,
fészkedhez keresnék ágat.
Jaj, de nagyon messze laksz te!
Tengeren túli erdőbe
nem jut el bús csicsergésem,
hogy érted ver árva szívem.
2010.08.05.
HŰTLENSÉG
Bizony már hűtlenebb vagyok hozzád,
nyári barátom, nagy folyó,
hagyom, hogy halaid elorozzák,
partodon elcsitult a szó.
ÁLMAINK, VÁGYAINK
Csörgedező patak már az életünk,
Olykor kőakadályok közt lépkedünk,
Széles folyammá válni rég nem vágyunk,
Csak naponta célba érni - az álmunk
FA
Nem vagyok örökzöld, mint egy melódia,
Nem is kell ágamnak végleg kimúlnia.
Én is megsárgulok, mint a többi társam,