lnpeters blogja

Könnyes, esős Télutó idején
Isten a Jövőnek Múltról mesél,
Sápadtan hallgat a szférák zenéje,
S Atlantisz fájdalmáról zúg a szél...
Könnyes, esős Télutó idején...

Az emberi cselekvés

Holnapig ötvenöt vagyok...
Reggeltől többet számolok.

Utazom, mint az ó járgány
Két lábbal az Idő hátán.

Megéltem ötvenhat évet,
Kegyes volt hozzám az Élet.

Holnapig ötvenöt vagyok,
A hatvan felé baktatok.

Szerelmünk fényesen ringat,
Felneveltük Lányainkat.

Van jelenünk, kicsi lakunk,
Amíg élünk, együtt vagyunk.

Idő lépcsején ballagok,
Holnaptól ötvenhat vagyok.

Most kéne jól megbecsülni,
Hogy ne kelljen visszasírni.

Ránk támadhat nyegle dudva -
Forradalomnak hazudva.

Polkorrekt légüres fattya
Létünket is ellophatja.

Most kéne jól megbecsülni;
Szeretni,
Örülni,
Élni...

Paradox módon ebben a helyzetben már nem ez a legfontosabb kérdés. Hanem továbbra is Magliani elindulása. A fegyver – feltehetően pisztoly – csak addig súlyosbító körülmény, amíg Zrínyi Miklós életben van. Maglianinak most már – ha egyszer elindult – nagyon kell igyekeznie, hogy előbb érjen a helyszínre, mint az üldözői, a cimborájával végrehajtsa, és vadkantámadásnak álcázza a gyilkosságot. Ha már elindult, mostantól nincs választása. Most már mindenképpen az életével játszik.

Hidegvérrel a hidegben;
Aki jól fél,
Sose retten.

Annak, aki sokat megél,
Elkerülhetetlen a Tél.

Ha Létünkre van Felelet,
Tavasz követi a Telet.

Istennek szeme se rebben;
Hidegvérrel a hidegben...

Januári éjszakán
Dér az Idő ablakán.

A szobában bödönök,
A Múlt azokban nyüzsög.

A vén erdőkerülő,
Meg a csecsemő Jövő

Emlékek hegyoldalán
Januári éjszakán...