Sztálingrád szellemvárosa...
Emlékét a Volga mossa.
Egy darabnyi Történelem
Fagyott meg ezen a helyen.
Minden Jelen csak nyers Erő,
Pátoszt ad hozzá a Jövő.
Sztálingrád szellemvárosa
Egy őrült vérfürdő foglya.
Apokaliptikus harcok
Szedtek az élettől sarcot,
Öltek, egymásnak feszültek,
Örök rommá szelidültek.
Sztálingrád szellemvárosa
Nevét örökre hordozza.
Se Jelen,
Se Múlt,
Se Jövő;
Vén közömbös éjszakában
Isten sétál egymagában.
Márciusi hideg fények;
Lármás anyag,
Csöndes Lélek.
Törzsfejlődő hitetlenség;
Vékonyabb, mint bármi festék,
A Lélek meg - örök Haza,
A Hit forrása - önmaga.
Isten az idő sodrában;
Vén közömbös éjszakában.
Már hatvanon túl ballagok,
A világ semmivel se jobb,
De rosszabb se...
Tudja Isten,
Hogy ami fent,
Úgy idelent.
Profán világ - csupa látszat;
Még nyomokban sincs Alázat.
Média hazugságderbi,
Akár a piaci ferbli.
Békedíjas tömeggyilkos
Ágyútöltelékért futkos,
S a Mindenség vékony máza
Kifestett farát riszálja.
Már hatvanon túl ballagok,
Múlt morog,
Jövő csikorog...
Hat évtizednyi létezés,
Hazug propaganda-eső;
Sötétlő média-felhő...
Jobbról löknek,
Balról tolnak;
Hazudnak - és hazudtolnak.
Nem harsány,
Nem körülményes;
A Tiszta Hang
Mind - Személyes.
Hazug propaganda-eső;
Gyilkosnak glóriája nő.
Felhők mögött a média;
Profán végzet öreganyja.
Trágyadombról égbe vezet
Pokoli őrültségeket.
Hazug propaganda-eső;
Posványos kacsa-keltető.
Nem paraszt,
De nem is polgár;
Céltalan hatalmat szolgál.
Petőfi egykori napja
A Magyart cserben nem hagyja.
Áldást osztó szent emléke
Átjár minket évről évre,
És arra biztat bennünket:
Emeljük fel a fejünket.
Petőfi egykori napja
Jövendőnk egyik alapja.
Egy vértelen forradalom
Jövőbe vetett bizalom,
Éltethet,
Erőssé tehet,
Nagy bajokon átsegíthet.
Petőfi egykori napja
Szent auráját ránk hagyta:
Mennyekbe vezető létra;
Igaz eszköz, igaz célra.
Önmagunkat fel nem adva,
Békésen -
A Csillagokba.
Seprűs Kikelettündérek
Ma már végre ideértek!
Van mit a múltba söpörni,
Megszüntetni,
Eltörölni.
Maszkot, oltást végleg félre,
Kisöpörni!
Nem kár érte!
Seprűs Kikelettündérek,
Pillanatig se henyélnek!
Tavasz-Remények ragyognak,
Vén intrikák múltba fagynak.
A múlt-szemetes befogad
Globális agyalmányokat.
Mégis,
Mégis szép az Élet!
Seprűs Kikelettündérek.
Nagy globális pénz-pásztorok
Gyomra hatalomért korog.
Körmük vírusoktól fényes,
Gonoszságuk nevetséges.
Eleve rendelt végzetek
Kecskéje agyukban mekeg,
Nem menekülnek előle,
Istent se hallják meg tőle.
Lelkükben hideg tűz lobog,
Céljaik haszontalanok.
Sűrű sötétség gomolyog;
Nagy globális pénz-pásztorok.
Budapestet újra láttam,
Erzsébet-hídon átvágtam.
Keletinél ácsorogtam,
Kinn a téren rágyújtottam.
Gárdonyi téren leszálltam,
Jó Barátaimnál jártam.
Budapestet újra láttam,
Hol csodáltam,
Hol meg szántam...
Negyven év futott el tova,
Régi hangulata - oda.
Egykor meghitt aurája
Helyén harsány bohóc lárva...
Budapestet újra láttam
Pesten is,
Budán is jártam.
Sok régi ismerőst láttam,
De még több újat találtam.
Tavaszodik már
Nyomul a ripacs,
Választási cédulát hord
A felhőpamacs.
Kormány, s ellenzék
Egymásnak feszül,
Ki marad a végén majd
A ringben
Egyedül.
Ukrán nagysága
Fegyvert követel,
Pedig a bunkóságukat
Nem feledtük el.
Kék-sárga harsány
Bárgyú ripacsok..
Ők ebben a háborúban
Nem ártatlanok.
Tavaszodik már
Nyomul a ripacs,
Ami belül semmi, az ma
Kívül habszivacs.
Média-igazság,
Van-e még Őszinte Ének,
Vagy mindent átjárt a méreg?
A nagy globális média
Csak gyomok arborétuma,
Hazudik jobbra meg balra,
Propagandát hány a falra.
Pénz és hatalom támogat
Harsány valótlanságokat,
Bömböl a gőg, pénz csikorog,
Szemforgató hamis dalok
Álpátoszok lábát mossák,
Csöndben hallgat az Igazság.
Tiszta Hitek rejtve élnek?
Van-e még Őszinte Ének?
Atlantiszt elnyelte
A Régmúlt Tengere;
Ő lett minden korok
Lelkiismerete...
Atlantisz királya
Üzen a világnak:
Atlantisz elpusztult,
Elsüllyedt az Erő
Rohan végtelenbe
Nélkülünk az idő,
Sok ezerszer perdült
Azóta a kerék,
Atlantisz mostanra
Puszta peremvidék
Térben és időben...
Atlantiszt elnyelte régen
A vén Idő szája,
Legendákon kívül egyéb
Nem maradt utána...
Ha a szelek időt,
Históriát ráznak,
Ukrajnai csorba bögre,
Fölkerült háború-szögre.
Indulnak az orosz tankok,
Profitra várnak a bankok.
Katonát, fegyvert ne adjunk,
Semlegesnek kell maradnunk.
Ukrajnai csorba bögre;
Bömböl a háború ökre.
Se nem várt, se nem váratlan,
És egyik fél sem ártatlan.
Se a makkra,
Se a tökre...
Ukrajnai csorba bögre.
Együtt éltük
Az Életünk
Nagyobbik felét;
Soha többé nem engedjük el
Egymás
Kezét.
Öregszenek a közhelyek,
Pusmognak a vének,
Meghitten ránk mosolyognak
A titkos remények.
Eltelik az újabb és a
Még újabb esztendő,
Hízik a Múlt,
Fehér ködbe bújik
A Jövendő.
Együtt éltük
Az Életünk
Nagyobbik felét;
Soha többé nem engedjük el
Egymás
Kezét.
Egymás kezébe helyezte
Kezünket az Isten,
A Szerelem,
A Boldogság
Korhatárt nem ismer.
Demokrácia-fantomok
Félkész serege kavarog
Mindenütt a hideg szélben,
A nappalban,
Meg az éjben...
A demokrácia - mese;
Soha nem látta senki se;
Talán már meg lett teremtve,
De még nincs Létbe helyezve...
A legtöbb demokrácia
Pusztán szónoki szó fia,
És ha még jelzőt is kapott,
Mindig csontváznyira fogyott...
Ahol sokat emlegetik,
Ott száraz nihillé kopik.
Demokrácia-fantomok
Virtuális nyála csorog.
Mától hatvanéves vagyok;
A kor elől nem futhatok.
Szemembe röhög a korom,
Felfogni nemigen tudom.
A szél zúgja szakadatlan:
Hatvan,
Hatvan,
Hatvan,
Hatvan...
Mától hatvanéves vagyok;
A vén Idő rajtam vihog.
Múlt kölyökkorom idején
Nagyon is vénnek láttam én
Mind a hatvanéveseket...
A fenébe!
Az is lehet,
Hogy a mai fiatalok,
Mert én hatvanéves vagyok,
Most engem vénnek találnak,
S holmi apókának látnak?
Nimród útján,
Békességben;
Lenn a Földön,
Fenn az Égen...
Pénz előtt nem hasra esve,
Ellenséget nem keresve,
Igaz Múltat megtalálva,
Sose térdelve,
Felállva
Lehet Hazát oltalmazni,
Lehet Magyarnak maradni.
Nimród útján
Tisztességben;
Úgy a Földön,
Mint az Égben.
Senki előtt nem hajolva,
De senkit meg sem tiporva,
Nem futva, nem menekülve,
De elnyomást el nem tűrve,
Nem hódolva,
Nem felejtve,
Tradíciónk el nem ejtve.
Tavaszodik Vízöntő,
Felpezsdülünk tőle,
Múljon el a globális tél,
Elég volt belőle!
Hétköznapi életünk,
Térjen vissza végre,
Abcúg oltásra, maszkra, meg
Minden őrültségre!
Normális viszonyokat
Áhítunk már régen,
Dermesztő a lelki hideg
A nagy Covid-télben.
Tavaszodik Vízöntő,
Száll a Remény-pernye;
Semmilyen értelemben nem
Örök a zegernye.
Vírus-tákolgató vén,
Sunyi pénz-pojácák
Ábrándos nagyrezetjüket
Pénzéhesen várják.
Télutó időharangja
Zúgja ősi dallamát,
Minek lesz örökre vége?
Mi folytatódhat tovább?
Nyomasztó a Tél uralma,
Lombjuk vesztették a fák,
Covid-diktatúra alatt
Siránkozik a világ.
Pénz-bölcsességű pojácák
Szikkadt erkölcsű sora;
Világuralmat tervezget
Néhány ezer ostoba.
Télutó időharangja
Tompán kong a köd mögül;
Szaggatott ívű Jelenre
Ködös Jövendő terül.
Télutó időharangja
Betölti a vén határt,
Segíteni sohasem tud,
De magától nem is árt.