Szép hófehér vasárnapon
Édes itthon lenni nagyon.
Hideg, fehér téli lepel;
A Munka sose szünetel.
Szép, hófehér téli estén,
Anikómmal szép kettecskén
Édes itthon lenni nagyon,
Szép hófehér vasárnapon.
Idő partjára hull a hó,
Minden Emlékezet fakó.
Titok-kötelek szakadnak,
Friss dogmák halálra fagynak.
Hó alatt éled csöndesen
Az Igazi Történelem.
Idő partjára hull a hó;
Mindig velünk marad
A Jó.
Egykor volt Teremtés óta
Ma is ugyanaz a nóta.
Fentről "fejlődés" szó nyafog,
De a bajok - ugyanazok...
"Nyílegyenes" hazugságok
Rejtik el a valóságot.
Idő partjára hull a hó;
Nem meddő az egyszerű
Szó.
A bonyolult szóförgeteg
Jelzi, hogy a világ beteg,
Virradni fog,
Virradni kell!
Isten minden szóra figyel.
Kollektív hülyeség hátán
Trónolhat ugyan a sátán,
Míg be nem szakad alatta,
Akkor gyorsan cserben hagyja
Agymosott híveit, s röhög
Ő is - a győztesek között...
Virradni fog,
Virradni kell!
Egyre több ember ébred fel
A globális birka-létből;
Van még visszaút a mélyből...
Az Élet Istentől áldott;
Megéljük
Az Igazságot.
Isten minden szóra figyel;
Virradni fog -
Virradni kell!
Januári éjszakában
Áll az Isten - egymagában.
Múltak,
Jövők,
Csápok,
Karok...
Sötét felleg...
Indulatok...
Sötét jövendő gomolyog;
Atlantisz emléke sajog.
Nagy bajok előérzete
Bámul hosszan a semmibe...
Az Idő akárhogy szalad,
Vékony ösvény mindig marad...
Áll az Isten egymagában,
Januári éjszakában.
Nagy globális oltikulti;
Tombol a vakcina-ulti
Nemzetközi tébolydában
Isten helyett - oltottság van.
Sztrátosz-légben cuppog a sár;
Vírusgyárból - vakcinagyár.
Leendő temetők felett
Huhognak élő szellemek.
A Demokrácia múlt ki...
Nagy globális oltikulti...
Etikai székrekedés;
Aratás kell,
Semmi vetés...
A profitelvű "tudomány"
Etikát a kukába hány...
Vakcina, vagy atombomba?
Gyűljön nyereség halomba!
Válság?
Halott-hekatomba?
Megoldja a propaganda!
Etikai székrekedés;
Sok felszínes elmélkedés
Keresi Istent - hitelbe,
Mentséget menthetetlenre.
Meddő tudás,
Meddő élet
Gyorsan talál meddő véget.
Rossz, génkezelt végzet dadog,
A célok haszontalanok,
Januári sötét egek;
Akadnak hitvány emberek.
Pocsolyába gyűlő szavak
Szégyellik, amit mondanak.
Hazugságnak nimbusza nő,
Fejét csóválja az Idő.
Isten könnye halkan csepeg;
Januári sötét egek.
Múlt és Jövendő határán;
Meddő Jelen pusztaságán
Táborozik a fáradt Tél;
Aki segít,
Sose ítél...
Zavar az Időben,
Térben;
Agyzsibbasztó sötétségben...
Múlt és Jövendő határán
Állunk nyűgös Jelen hátán,
Arctalan veszély korában,
Sötétlő pénz-éjszakában...
Emerről Atlantisz sírja,
Amarról meg - Disztópia...
Múlt és Jövendő határán
Áll az Isten,
Áll a sátán...
Isten a Lélek szent ormán;
A sátán - brutális profán...
Új esztendő - huszonkettő...
Az Idő, az öreg teknő
Fedélzetén evezgetek.
Mit szépítsem?
Hatvan leszek
Alig másfél hónap múlva,
Nem vénülve,
Csak újulva...
Új esztendő - huszonkettő...
Ide hozott hatvankettő...
Azt látom, mióta élek,
Hogy a régi nemzedékek,
Amikor ide jutottak,
Sokkal öregebbek voltak,
Mint amilyen most én vagyok.
Előttem még száz cél forog.
Új esztendő - huszonkettő...
A világ egy sötét erdő,
S ez a kor benne - sakál.
Gonoszabb az elmúltaknál.
Boldogabb életünk legyen
Az új esztendőben;
Legyen végre a Magyarság
Egységben,
Erőben!
Érjen véget végre minden,
Ami ocsmány, dőre;
Kerüljünk oltásmentes és
Maszkmentes jövőbe!
Abszurd oltásőrületnek
A magva szakadjon,
Oltatlanok zsarolója
Elégtételt adjon!
Önfeledten örülhessünk
Életnek,
Virágnak...
Boldog új évet kívánok
Az
Egész
Világnak!
Baktat már az óév tova;
Gyalog -
Lesántult a lova...
Amilyen szépecskén kezdte,
Éppolyan csúful végezte.
Decemberben
Hamis nóta;
De - nem az év tehet róla...
Nem maradt kenyere, bora...
Baktat már az óév tova.
Globális Atlantisz-barakk...
Tán minket is el-oltanak,
S transzhumán bolondériák
Adják majd a halált tovább?
Isten nélküli vízözön
Tákolódik kézen-közön,
S pénzes idióta sereg
Saját sírját ásatja meg?
Beoltanak,
Ki-oltanak...
Globális Atlantisz-barakk...
Jégkoronás fák alatt
Sáros pocsolya,
Háztetőkön fehérlik a
Téli korona.
Vén December nagyapó
Latyakban tocsog,
Délidőben csöpögnek a
Hosszú jégcsapok.
A esztendő véget ér,
Sarka csikorog,
Lucskot hagynak utána az
Utolsó napok.
Jégkoronás fák alatt
Csatangol a szél,
A Tél a közeljövőre
Nem sok jót ígér.
A búcsúzó December
Egyre kesereg,
Udvaron éjszakázik a
Dermesztő hideg.
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Fent világ-uraló métely;
Lent didergő apró
Kétely.
Tócsákba gyűlt tévedések
Felszínén vékony jégkéreg.
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Vén fellegcsoport kínálgat
Tudatrontó vakcinákat,
S rossz fantasy regényeket
Szégyenítő jeleneket
Prognosztizál a sötétség.
Millió műanyag rémség
Les nézőre, olvasóra;
Virul a halálkultúra...
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Karácsony aurájában
Nyúlik el a kicsi házam.
A vén Idő lassan perceg,
Vonulnak a meghitt Percek
Csöndesen az emléktárba,
Egyikük sem marad árva;
Pillanatnyi Öröklétek;
Sosem látható a Lényeg...
Isten van a téli tájban;
Karácsony aurájában.
Ma Karácsony a vendégünk,
Ilyenkor magunknak élünk.
Isten jószántából adott
Meghitt karácsonyi napot.
Ezer apró kis Pillanat
Jövőből a Múltba szalad,
S közöttük
Valóban
Élünk;
Ma Karácsony a vendégünk.
A Karácsony lelki Otthon;
Isten néz be az ablakon.
A felszín harsányan csillog,
A Mélység csak bennünk ragyog.
Cél és Remény újra éled,
Újjászületik az Élet.
Érzelmekkel felfogható,
Szavakkal el nem mondható...
Túl mindenféle anyagon;
A Karácsony - lelki Otthon.
Ádventi csend-ösvényeken
Az Emlékezet megpihen.
Ünnepi fenyők tövében
Fényesre tisztul a Régen,
S ha Jelen Múlt-hídra talál,
Az Identitás helyreáll.
Ádventi csend-ösvényeken
Apró Remény-csíra terem
Karácsony-várás hevében;
Ahogy mindig,
Ahogy Régen.
Ember nem gyűlöl, nem átkoz,
Le-lehajlik -
Önmagához.
Ádventi csend-ösvényeken
Szelídül a Történelem,
S a Teremtő Pillanatok
Csapata közöttünk csacsog.
Az ingyen csillagperceket
Meglelheti, aki szeret,
A világért gyertyák égnek;
Ál-jövendők Múlttól félnek.
Isten-teremtette világ
Embertől haladhat tovább.
Felelősségünk Lét-szikra,
Nem ruházzuk a multikra,
Ahogy a lelkiismeret
Személytelen sose lehet.
Az Identitás
Az Élet;
A világért gyertyák égnek.
Isten karácsonyra készül;
Önmagát adja
Emlékül.
Már lassabban jár az óra,
Vágyunk Szépre,
Vágyunk jóra.
Külső zajok csendesednek,
Apró Lelkek fényesednek.
A Szeretet sose évül;
Isten karácsonyra készül.