M. Karácsonyi Bea blogja

Foszló tüll

Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2013, május 20 - 21:34

Annyiszor érzem a mi időnket;
nyelvemen nádcukrod szomja,
balerina-lelkem egyikünket
a másikhoz táncolva vonja.

Lábujjhegy-kecsesen éled ívem,
pörgéskor szemed biztos pont,
mint szalagok örvénylünk, a színem
selyemcukor, tiéd tintát ont.

Láng-tüllbe egyesült pár-piruett;
felemelsz, testünk egy kereszt,
tart erős karod. Elmúlt-sziluett,
árnyék a falon, sosem ereszt.

Rovátkák

Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2013, május 9 - 07:18

 

Kis hallgatásokban fakad rügyed,
rovod kérgedbe bűneid számát,
nem az enyém a te magánügyed,
lombjaid alatt sem kérek drámát.
 
A rovátkák már az égig érnek;
talpalatnyi hely sincs bocsánatnak,
éveid esznek, mint sötét férgek,
gyökereid lassan elszáradnak.
 
Megújulást nem hoz nyári zápor,
dobd egy kis ágadat langyos szélbe,
hadd lelje meg csemetének jámbor,
térítő kertész vagy Istenféle.

A nyár vászna

Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2013, május 8 - 08:38

 

Hozzám lényegül a nyár;
este bársony-tüll színnel,
könnyen nyílik ruha-zár,
desszert eper, tejszínnel.

Napolaj-gyöngyös határ,
opál ege hívogat,
nyit a Marokkó-bazár,
szellő pirost simogat.

Kék-festő a tóparton,
bronz-sávot von fénypászma,
nyár festményét megtartom,
téli plédem lesz  vászna.

Oldalak