Anya
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 1 - 10:19Anya: a tavasszal egy új remény jön el,
emléked ilyenkor szorosabban ölel.
Minden mosolyodra tisztán emlékezem,
ám hiába nyújtom az ég felé kezem,
Nagygyörgy Erzsébet blogja
Drága Barátném!
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 30 - 14:49Ne vedd zokon, hogy oly régen írtam már neked levelet, de tudod nálunk, itt vidéken, sok a dolog a kertekben, földeken.
Ha múzsám lennél
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 26 - 21:46Elhinném a hihetetlent,
ha te mondanád.
Megírnám a legszebb verset,
ha múzsám lennél.
Tudnám a felfoghatatlant,
Leszek a vágy
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 25 - 12:49Gyengéd szellő vagyok,
mi hajadba borzol.
S leszek a vágy, amit
szerelemmé formálsz
vérvörös ajkaddal.
A titokzatos jótevő (Karcolat)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 21 - 18:44Már alkonyat volt, csak a frissen leesett hó fehér derengése tette opálossá az esti tájat. Az öreg cipész most is sokáig dolgozott a műhelyben. Mint mindig, rásötétedett, pedig szenteste volt. Talán bizony hamarabb abba kellett volna hagynia a munkát, de nem akarta befejezetlenül félretenni az utolsó pár ütött-kopott csizmácskát. Egy szegény család gyermekéé, fontos, hogy időben kész legyen vele, mert ez az egyetlen kis csizmája van.
Szabadság
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 21 - 17:47Szabadon szállok,
mint a szakura szirma.
Táncol a tavasz.
Újrateremtesz
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 19 - 18:19Újrateremtesz, hát
engem minden éjjel,
amikor szemednek
smaragdmezőibe,
mélyen belenézek.
Lemoshatatlan
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 15 - 19:58Mint a teliholdas éj
hűs, sejtelmes aranya,
oly hűen ragaszkodó,
és lemoshatatlan már
szerelmem bevonata,
szívednek örökmozgó,
fehér vitorláiról.
Szemed eleven izzásával várj
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 12 - 13:01Hol van az a mély, tépett verem,
szívem vöröslő, vad tájain,
aminek omló gödreiben
kereslek téged, lankadatlan?
S míg rád találok, én kedvesem,
szemed eleven izzásával
várj rám ott lent, s ha végül mégis
Barokkos bánatom
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 11 - 20:28Hihetetlenül nagy, barokkos bánatom,
marokra fogom, s egy baromra ráadom.
Szarva között furcsán fityeg, lobog, lebeg,
e tehertől juszt se leszek többé beteg.
Csendben sirassatok
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 7 - 18:45Valami nagy szilánk kaparja a torkom,
szívemen is lyukat szakított egy ponton.
Véres vitorlákkal rovom a köröket,
s elmém ellenem már rút tervet szövöget.
Csendben sirassatok, folyóparti nyárfák,
hisz lelkem, hol vízzel, hol a tűzzel bántják.
Tiszai szél hamvam majd szerteszét fújja,
így repülök fel a csillagokon túlra.
Ki hall engem?
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 5 - 21:15Rozsdás hajnal hasad,
nekem üzen hadat.
Hiány recseg bennem,
túl mély kútba estem.
Halvány napfény karmol
belém, mint a karbol.
Estém most oly rideg,
lassan öl az ideg.
Remény kél, s az éjfél
halkan, percet csévél.
S ki hall engem innen?
Talán csak az Isten.
Ki őrzi meg?
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, április 3 - 16:01Mi, mind a fehér fény szülöttei vagyunk,
ha már nem leszünk, ki énekli el dalunk?
Ki lesz az, aki majd virágszirmot hint ránk,
s ki őrzi meg nekünk a mennyei szikránk?
A fény mögött
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, március 30 - 19:49A fény mögött csak lebegek,
s a lét, mint egy ezüstneon
reám vetül, lágyan bevon,
mint csöppnyi, fénylő repeszek.
Tükrözöm a gomolygó éjt,
tán a Földről is jól látszom.
Ragyogásom ölel, átfon,
minden embert, s lélegző lényt.
Csend a jussom
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, március 24 - 10:56Lehet, mégsem kéne többé futnom,
csak a szél mögötti csend a jussom.
Pedig mennyi-mennyi szépet látnék,
ha nem éjjel futnék, mint az árnyék.
Lobognak az éjjeli álmok
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, március 12 - 15:04Lobognak az éjjeli álmok
odafenn az égi mezőkön.
Ma Holdanya repteti szerte
a megrepedt, duzzadt fellegek
terheinek csillagpihéit.
Angyaloknak hada fényezi
a hajnali Napnak korongját.
Remegnek a reggeli fények,
Valahol szív rezzen
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, március 9 - 20:53Valahol szív rezzen, odakünn csend lebben.
Valahol víz csobban, idebent tűz lobban.
Csenevész fű zizzen, odalenn föld szisszent.
Én édes tavaszom
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, március 2 - 21:04Hiába kattan a zár az ablakomon,
kintről betör a fény aranyló sugara.
Bolondos bogarak táncolnak, ha testük
a téli rabságból végre felszabadul.
Mozdul az élet, künn virághadak ringnak,
velük nyílik lelkem bezárult burka is.
Olthatatlan vágyam enyhíteném veled,
hiszen régen várlak, én édes tavaszom.
Védőháló nélkül
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, február 18 - 19:46Ma éjjel a Hold oly
sápadt, hideg fénye
nem szárítja könnyem.
Elfogy életemnek
rövidke fonala,
s csak a két kezemnek
üresen csapongó,
torzó csontja csörren,
a semmit ölelve.
Panaszra nyílik már
a szám, de fékezem,
hisz nincs ki meghallja,
és reményt nyújt nekem.
A magány itt kísért,
körbefon e csendes,
boldogtalan órán,
s tán túl rég nyomorgok
agyam börtönében.
Vegyek-e még levegőt? (Humoreszk)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, február 8 - 22:48A minap azon gondolkodtam, hogy vegyek-e még levegőt...Igen, arra a hétköznapi, majdnem banálisan egyszerű, orron keresztül a tüdőbe szippanthatóra gondoltam.