Hibás kamuflázs, avagy homok a gépezetben...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, augusztus 18 - 21:28Kis esti borzongás, humor, olvassátok...fantazy, sci-fi, vagy amit akartok...
Nagygyörgy Erzsébet blogja
Néha úgy sodor
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, augusztus 1 - 21:26Néha úgy sodor feléd a vágy,
mint a szél, könnyű madár testét.
Bősz viharban reppenek hozzád,
oly vadul dobálja hős terhét,
csúful életet rabol ma még.
Különös nyári szerelem
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, július 27 - 13:43
A Michigan-tónál ez a nyár is varázslatos volt, minden élőlényben élénken keringett a pezsdülő, megújhodott vér. Ami főleg a szerelem kibontakozásának kedvezett. Bódítóan hatott az érzékekre a jázmin illatú szél.
Leszáll az éj
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, július 17 - 21:28Leszáll az éj, nekem regél,
dereng a köd, s a csend se fáj.
Tücsökzenész vonót cserél
a tájba dal vegyül, s a báj.
Az ég pirul, virág virít,
kereng nyarunk a fák között,
hajamba lágy szelet simít,
s teríti rám a fényözönt.
A pénz nem boldogít...(Fabula)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, július 8 - 13:51
Nem mondtam elégszer
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, július 1 - 14:21Megfakult emlékeim néma
halmazán üldögél az idő,
nem tudok már tiltakozni sem,
oly nehéz nélküled e teher.
Amikor magával húz, sodor
a Föld csillagsugaras éje,
olyankor érzem hiányodat.
S tudatosan, vagy ösztönösen,
Monoton magány
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 13 - 12:33Amikor bús dallamokat gerjeszt
az éjféli ég csillagainak
Hagyd
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 10 - 21:09Hagyd, hogy ráüljön könnyedén
szemedre a hajnal fénye,
lásd a Nap színorgiáit
lehunyt pillád íve mögül.
S tiéd lesznek a mennyeknek
vágtázó fényparipái.
És sörényükből lehulló
szeretet izzó szikrája.
Zabolátlanul
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 9 - 12:13Amikor már nem érint meg
a vágynak és szerelemnek
Ma már másképpen szeretlek
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 8 - 20:51Ma már másképpen szeretlek téged,
csendben, zajtalan lobogok érted.
Bár izzik a nyár, engem magány vár,
súlyos lesz léptem, az idő átjár.
Életre kelnek a csüggedt esték,
ha szerelembe teveled esnék.
Csókomat lágyan feléd lehelem,
ragadj el ismét szilaj szerelem!
Vágyam rejtelmes, remegő láva,
szívem a jövőt fényesnek látja.
Anyátlanul
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 4 - 19:12A szívemet magány szorítja össze most,
a Hold is koromsötétbe rejti fényeit,
anyátlanul, s apátlanul peregnek el
az éjeim, de mindhiába fohászkodom,
szeretteim nem adja vissza senki már.
Üveghegyen : Idézet: (Pilinszy János: Életfogytiglan c verse.)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 4 - 13:52"Az ágy közös, a párna nem",
az álmaid nem őrizem.
Lehetne szép a holnapunk,
ha karba öltve álmodunk.
Égi nász
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 31 - 20:35Szeress, ha tudsz!
A vágy elönt,
s amíg szeretsz,
velem lehetsz.
Hajunkba szél
süvít, danáz.
Szerelmi láz,
ez égi nász.
Esőben
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 30 - 12:15Esőben ballagunk
a magányom meg én,
<
Aki nem esett messze a tájától...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 25 - 20:37Mindig azt gondoltam gyerekkoromban, Kécske a világ közepe, az ismeretlen messzeség vonzott ugyan, de gyerek lévén, eleinte nem túl messzire jutottam...mondjuk unokatestvéremékig a tanyavidékre.
Drága Barátném! (2.)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 18 - 21:35Már megint mentegetődzéssel kezdem a levelem, drága Icám, de most komoly oka volt, hogy ennyit késtem a válaszommal.
El se tudod képzelni, mennyi gondom, bajom származott nekem a Bangúrteás esetből.
Lobbansz-e még?
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 16 - 14:08Ledér orgonák sziromruhája hull,
a holdsugárban fürdenek kecsesen.
Májusi éjben szerelmet keresek,
csak ne sziszegne hátam mögött a múlt.
Lobbansz-e még nagy lángú tűzre szívem?
Bár szürkén csorog reám az éjszaka,
de majd véget ér magányom korszaka,
ha a boldogság feltűnik a színen.
Az ítélet
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 11 - 15:04Az asszony éppen a vizsgálatra várt, külső szemlélő felületesen nézve is azonnal észrevenné tengerkék szemében, rettegése jeleként a sötétlő zafírárnyalást. Még ketten voltak előtte és egyre közelebb került ahhoz, hogy bejusson, kifehéredett ujjaival folyton az arcára gördülő könnycseppeket morzsolgatta el, miközben egy napilapba mélyedt, hátha észrevétlen marad.
Bénító torlaszok
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 6 - 21:13Ma éjjel hiába ér a földig a menny,
lelkemet már régen ellepte a rút szenny.
Szívemig érnek a bénító torlaszok,
s e konzervált testtel már el sem porladok.
Hidd el
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, május 3 - 12:06Én veszélyes üzem vagyok,
lépteim nyomán a zajok
recsegve átlényegülnek
fájdalommá, szíven ütnek.