Nagygyörgy Erzsébet blogja

Várom a jöttöd

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, március 5 - 19:49
Alkonyi órán csend motoz éppen,
fekszem a szófán, sírva az éjben.
Síri-magánynak szelleme kísért,
hittem a nyárnak, vágyakat ígért.
 
Régi szerelmünk ködbe veszett már,
árva a lelkünk, benne sötét jár.     
Boldogan, önként lettem az őröd, 
nézem az ösvényt, s várom a jöttöd. 
 

Csillag fut (2.)

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, február 24 - 12:42
 
 
Éjfél múlt, csillag fut,
bús szél leng, jégcsap zeng.
Holdnővér álmot kér,
dajkál itt mindenkit.
 
Terjengő vágyam nő, 
éjcsendben fény cseppen.
Csók lebben, s elreppen,
hozzád ér, kéjt ígér.
  
Hajnal jár, angyal vár,
lágy sóhajt hint el majd.
Új nap jön, Nap süt fönt,
víg dal szól torkomból.

 

Lánghajú nyár

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, február 7 - 14:37
Itt csak a jégrianásnak a hangjai zúgnak,
jégcsapok orgonasípja szórja szélbe a dalt.
Nélküled hiába szól, ez az éteri dallam,
nélküled hiába hirdeti szívem a vágyát.
 
Szökken-e szárba új tavaszom kéklő virága,
lobban-e tűzre még, az az édes, lánghajú nyár?
Enged-e új szerelembe, égőn beleesni,   
s futhat-e révbe hajóm, a szenvedély vizein?
 

Csillagkabát

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, január 23 - 13:33
Én kilógok a sorsomból,
mint korhadó deszka rozsdás
szöge, amit a rút romlás,
apránként rág, földig rombol.
 
A mindenség nyom, megterhel,
mint csillámló csillagkabát.
Eldobtak, mint megunt babát,
s találkozom így Istennel?
 
A végzet már engem kémlel, 
lelkem kelyhe is széthullik,
s amíg el nem vész, csordultig
töltöm tiszta, szép reménnyel.
 

 

A hetyke juhászlegény meséje

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, január 6 - 18:21
A hetyke juhász gondolt egy merészet,
nyájőrzés helyett alszik, heverészget.
Azt álmodta, hogy övé már az ötös,
úgy hitte, ettől lesz a legény tökös,
 
de az élet nem egészen arról szól,
s lyukas zsebe is csak némi aprót szór.
Tanulhat ebből a fiú örökre,
a sors nem bízza a pénzt egy ökörre.
 

Oldalak