Feketül Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, július 5 - 13:04 Miért most szánt fel fájó szavakat a múltbéli csúf hibák ekéje? Feketül lelkünk rút rákfenéje, e hideg vastól szívünk szakadhat. S a szép szó, ami kicsordul szánkon, homályló kornak vethet-e véget? Lesz-e még dicsőn duzzadó élet, földi virágba szökkenő száron?
Hol vagy? Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, június 17 - 14:39 Hol vagy most vajon mindig serény, sebes járású gondolatom?
Veszett szelek (Emlékvers 1937. December 3. Péntek) Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, június 16 - 11:05 Olykor, ha veszett szelek fújnak, érzem keserűjét a múltnak. Ez a tél már csontomig hatolt, versfolyamom lelkembe fagyott. Reménytelen, fájó szerelem, tudom nincs számomra kegyelem. Ma szombat van, hideg a szívem, kihűlt tegnap a rideg sínen.
A villamosszék... Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 18 - 20:57 A villamosszék szelíd magánya az, ami örök időkre csendet generál körém, s leszek utána a bűneimből végleg felmentett.
Bevésődött Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 17 - 13:49 Utolsó, tüzes mosolyod, keserédes, bús látomás. Avatatlan szem nem látja csak én, aki veled együtt a vágy tüzét dajkálgatta, s bódultan ringott e hőben.
Neuronfáim... Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 15 - 21:59 Neuronfáim ritkás ágain, a sorsom sérült bimbót bontogat. Agyam mocsaras, sötét tájain, belül rekedt egy rémült gondolat. Talán már velem henceg a halál? Bőszen borzolja éji álmomat. Rettenet kísért, pont szíven talál, vagy még várhat e kínos kárhozat? Agyam égboltja szürke kupola, csendben rám terül. Gondolat zenél, akár egy apró, aranyfuvola, amely boldogabb jövőről mesél.
Így nélküled... Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 12 - 20:43 Fojtogat a magány, így nélküled anyám. Fakulnak a képek, szívem belső falán. Mosolyod vonalát keresem odaát; csak halványan látom, de lelkem odalát. Elárvult kertedben, már madár se rebben. Életem boldog volt, mert veled lehettem.
A zene Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 11 - 13:07 A zene örök, mint a vérkörök. Áramlik belém, szívem főerén.
Merengő Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 10 - 12:04 Ötpercnyi csend ölel körül, bogárnyi fény felém röpül. Nyárillatú szellő kereng, hajnalszínű égbolt dereng. Enyém e táj, sóhajom száll. Lelkem végre hazatalál.
Istenhez Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 7 - 20:55 Gondolataim csonttalan testek, rogyadozva most pont eléd estek. Rekedt torkomból szavak ugatnak, e kínban téged hívlak Uramnak. Hiszem az Isten részemmé lehet, s még itt a Földön boldoggá tehet. Mélyülő csöndem belülre zárom, féltés takar, és rebbenő álom.
Csillagfényt lopok Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 6 - 20:56 Csillagfényt lopok, mint égi lomok szerteszét szórtan, hevernek szótlan. Kihűlve várnak, bús éji árnyak, hívják a Holdat szívük behorpadt. Siralmas a táj, elorzott lét fáj. Kihunyt minden fény, zokog a remény. Nem lopok többé.
Nem hallják Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, április 30 - 13:30 Álmosan nyújtózik előttem a Szajna, néma partja mentén lustán delel a fény. Légies látvány e lüktető csodalény, vonzza a lelkemet, még bele is halna. De most mégis élni, szólni támad kedvem, bekiabálni a nyüzsgő tömeg közé, hogy vagyok, létezem a Föld öreg ölén! Ők mégsem értik meg, ahogy versbe szedem. Lelketlen bábtestük rogyadozva reccsen, mint vasdaruk nyaka, ha végleg meghajlott. Ezért nem hallják a búsan síró lantot,
Szállok Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, április 17 - 19:11 Leszek, aki vagyok egyszerű kisember. Szállok, mint a sasok szívemben Istennel.
Néha... Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, április 8 - 21:28 Néha agyamba tornyosul a leheletnyi sejtelem, hogy majd filléres álmokért fogom lelkemet eladni. Pedig nem ily kemény sorsot szőttem egykor önmagamnak. Nyomot akartam hagyni én, mint kardpengén a bátorság. Most tékozolva folyik el kihűlt könnyeimnek árja, és fáradt szívem mélyéből, csak a sötétség huhog rám.
Vagyok... Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, április 2 - 18:15 Vagyok, mint pillangó szárnyában a lüktetés. Vagyok, mint hullámzó búzában a napsütés. Vagyok, mint csírázó magokban az ébredés. Vagyok, mint hallgatag sarokban a neszezés.
Ó, Földanya Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, március 31 - 18:46 Ó, Földanya ma miért olyan szűkszavú a szél? Talán azért van ily csend, hogy tisztábban hallhassuk, ahogy fagyott pánsípok gurulnak zörögve szét? Ó, drága Hold hol marad a rég beígért tavasz? Mert itt e dermedt tájon a deres palástú, vén, garázda tél még most is, egyre csak havat lehel. És, ti égi mezőkön legelő csillagnyájak, mondjátok meg énnekem, hallja-e Isten föntről;
Ma éjjel... Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, március 26 - 21:15 Ma éjjel titánok ereje van velem, s tán valódi hős sem minden korban terem. Ha nagyot dobbantok, a világ megremeg, vagy sziklát morzsolok, mert nekem egyre megy. Ha nagyot sóhajtok tajtékzik a tenger, istenség helyett én lehetnék: az ember. És hiába szólnak rólam hősi dalok, ha a magányomba egyszer belehalok.