Mondd ki még!
Beküldte hubart - 2018, november 19 - 14:08
Fáradt szememnek bársonyán
a régi fénysugár fogy ám,
az évek zord ítéletén.
De kedves nyílt tekintetek
reám szerelmet hintenek –
szemed tükrébe nézek én.
Ha vágyak égnek ajkadon,
vagy kedved víg zsivajba fon,
közöttünk minden fal ledől.
A hangok szárnyra kelt jelek,
szívem zugába rejtelek
e rabló nagyvilág elől.
A nóta halk, de szól dalom:
te drága, élő oltalom
örök csodája vagy nekem.
A gyertyánk egyszer csonkig ég,
de hogy szeretsz, azt mondd ki még,
s hozzám a szó igaz legyen!
2018. nov. 18.
Hozzászólások
Haász Irén
2018, november 20 - 16:40
Permalink
Szépséges...
Szépséges...
hubart
2018, november 20 - 20:48
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Irénke!
Csilla
2018, november 20 - 17:51
Permalink
Remek ez a forma, a tartalom
Remek ez a forma, a tartalom pedig magáért beszél. Szeretettel gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2018, november 20 - 20:48
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Csilla!